Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)

VI. Fejezet. A görbe vonal - 17. §. A folyó tartozékai

44 4. §.) szerint megkülönböztetünk kisebb és nagyobb fo 1 y ók

at. Azon helyet, hol két csermely, patak, vagy folyó egymással egyesül, illetőleg egymásba ömlik, torkolatnak nevezzük. A torkolat függőleges, ha 90 foknyi szöglet alatt történik az összeömlés és villás, ha hegyes szög alatt. (Lásd V. Fej. 3. §.) A függőleges torkolat kevésbbé kedvező a tutajozásra, vagy hajózásra, mint a villás, mivel a hirteleni fordulat miatt veszélyt okozhat. Függőlegesen torkollik a Vág, a Garam, az Ipoly, a Dráva, a Száva a Dunába; a Maros a Tiszába. Villásan a Rába, stb. a Dunába; a Szamos, a Bodrog, a Körösök, stb. a Tiszába. 17. §. Folyólágidás. Hid. Fo lyószükülés. Folyódgazás A folyó széleit, d/ZäiZ äi hol a száraz föld a vizet határolja, partnak nevezzük. Ezeket hidak által kötjük össze egymással. Ha egy hidra állunk, s arczczal a folyó lefolyási iránya felé fordulunk, könynyen meghatározhatjuk a jobb- és a bal partot. A fönnebbi rajzban a folyó kelet-nyugati irányban folyik, tehát északon van a jobb, délen a balpart. Igy Buda a Dunának jobb-, Pest a balpartján van De czélszerübb a folyó partjait a világtájak szerint (Lásd II. Fej. 3. §.) megjelölni. A rajzolt folyó keleti végénél a két part vonalkázva van. Ez azt jelenti, hogy ott a partok magasak és pedig minél sötétebben vannak árnyékolva, annál meredekebbek. Ellenben a nyugati végen, a hid körül, hol a partok fehéren vannak hagyva, laposak, alacsonyak. A jobb part tehát meredek, magas és ') A nagyobb folyók jelölésére használni szokott folyam szó határozottan helytelen, mert először roszul képezett szó, másodszor sem a vizhőséget, sem azt. hogy az illető folyó a tengerbe, s nem más folyóba ömlik, (a mit pedig szeretnének e szóra tukmálni) nem fejezi ki.