Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)
Függelék - 7. » A hosszúsági fokok viszonya a szélességiekhez ....
86 zött. Jellemző ez övben : az 53 őrlő-faj, melyek közül az ó-világban alig regy-kettő fordul elő ; továbbá a szürke medve, a púpos bivaly (Eszakamerika legnagyobb emlőse); a zord időjárási viszonyok következtében tömérdek vándorló madárfaj, melyeknek költözködése itt nagyszerűbb, mint bárhol másutt; a vándorgalamb, a kolibri, a papagáj y a kajmán, a csörgő-kigyó, stb. 3. A mexikói öv. Átmenetet képez az északamerikai állatoktól a délamerikaiakhoz, s ép ezért rendkívül változatos. 4. A b o 1 i v i a-c h i 1 e i ö v. Az Andokon. Egyedül itt található jellemző állatok : a vikunja, a guanako, az alpaka és a láma, mely utóbbi szelídítve a lovat és tehenet pótolja; továbbá a kondorkeselyü. 5. A tropicus am er i kai öv. Az é. sz. 20-ik, sad. sz. 80-ik foka között, Mexikó és Bolivia kivételével. Tömérdek, farkkal biró majomfaj, a jaguár, a kuati, a tapir (Délamerika leg nagyobb emlőse), az aguti, a hangyász, kevés ehető vad; a tömérdek és szép szárnyas közül a czukros fakúsz, a kolibri, a papagájok, (ara, tukán, arakara. stb.) a hasszavu korgó, stb.; számtalan kúszó, az óriás zuzár, a vipera ; a halak közül a sajgócz. a zsibbasztó rája ; a rendkívül nagy és pompás színezetű lepkék (magában Braziliában több mint 600 faj van), a moszkito, stb. jellemzik ezen övet. 6. A délamerikai öv. A déli szélesség 80-ik foka, s a Horn-fok között elvadult lovak és szarvasmarhák csordái élnek. Egyébként jellemzők: az antarcticus rókák ; a madarak közül a nandu, a pinguin, a vészhojsza, stb. C) Az ausztráliai öv. Ausztrália állatvilága fajokban rendkívül szegény, de sajátságos és csodálatos alakokkal bir, melyek az özönvíz előtti állatokra emlékeztetnek. S valóban e fajok sehol másutt nem találhatók és a miénknél régibb állatvilágnak maradványai. A kérődzők, vastagbőrüek, a nagy ragadozók és a majmok teljesen hiányzanak ez övben, mely még bennszülött emlősökben is oly szegény, hogy némely szigeten egyetlen sem található. Ugyanígy áll a dolog a kuszókkal is. Ezek helyett bőven tenyészik ez övben : a dingó, vagy ujhollandi kutya, az erszényesek egy pár faja, például a kénguru, s a csőrönd; a madarak közül az ausztráliai kazuár, a muruk, az emu, a fekete hattyú, stb. 7. Melléklet. A hosszúsági fokok viszonya a szélességiekhez. Tudjuk, hogy a hosszúsági fokok az Egyenlitőtől a sarkak felé folyton kisebbednek. Ez könnyen szemlélhető, ha egy gömbön két — sark gyanánt vett — ponton át köröket húzunk. Látni fogjuk, hogy e körök a két sarkpont felé mind összébb-összébb hajlanak.
