Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)
III Fejezet. A pont, a karika, s a vonás - 7. §. Erdő
22 nagyon kedvezők a baromtenyésztésre, mivel igen jó legelőt adnak. Ilyenek, de aránylag kicsiny terjedelműek hazánkban a debreczeni és kecskeméti puszták. Sokkal nagyobbak vannak Németország északi részén és Oroszország déli és északnyugati oldalán. (Szarmata sikság.) Még nagyobbak Délamerikában. 7. CL <1 aT a cl Q- OL. Q- O.a. oo.&aaora.a ao- a o. Q.^ k O. OÁErdő. Azon földterületet, mely vadon tenyésző fákkal van benőve, erdőnek nevezzük. A vadon növő fákat általában lombosakra és tűlevelűekre osztjuk. Amazokhoz tartoznak: a cser, a tölgy, a bükk, stb. emezekhez a fenyők különféle fajai. A lombos fák a déli vidékek és alföldek, a tűlevelűek az északi vidékek és magas hegységek erdőségeit alkotják. Nálunk a Dunán tuli kerületben, a Kárpátokon és Erdélyben vannak nagy erdőségek. Az erdő jelentékeny befolyást gyakorol vidéke időjárási és egyéb viszonyaira. Árnyéka és forrásai által a földet az égető napsugaraktól megóvja, a körüllevő léget hűsiti, épitő- és tüzelőfát ad, s a vidéket megszépíti. Mindenek fölött azonban az esőnek egyenletes és időszerű eloszlását eszközli. Erdős vidékeken gyakrabban esik, mint a hol erdő nincsen. Az oly országokat, hol az erdőket kiirtották, szárazság, terméketlenség, s a folyók gyakori áradásai sújtják. Mert az erdőség nagyobb elpárolgást, tehát nagyobb felhőképződést okoz és mintegy átszűri az esővizet, s ez által lassítja és egyenlősiti a folyókba lefolyást. Olvasd e képet:
