Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

660 pesség szaporodni s az egyház emelkedni kezdvén, 1759. majd 1783-ban áj templom, torony épitésén kezd munkálódni , s azóta az épitkezés s gyarapodás úgy anyagilag mint szellemileg, ha egykor-máskor szüneteket tartott is, de teljesen meg nem szűnt. 1848 óta részint gazdálkodás, részint a régibb gondnoki számadások felülvizsgáltatása útján az egyháznak 2000 frt. töke szereztetett. Az egyház belügyeinek vezetését itt is a lelkész vitte a helység polgári elöljáróival, mignem a gondnokság és egyháztanács felállíttatott. Ennek idejét azonban pontosan nem tudjuk. 1861 óta az egyháztanács itt is népképviseleti alapon van szervezve. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. 1) 1697. Váradi Mihály. 2) 1716. Vásárhelyi M. Márton. 3) 1720. Dézsi János. 4) 1722. Solymosi József. 5) 1724. Kővári János. 6) 1725. Szilágyi Mózes. 7) 1732. Badalai Mihály. 8) 1733. Szatmári Molnár János új pap, a ki 2 év múlva szeretett volna innen Géberjénbe menni, de mivel Oköritó exmittáltatta, a traktus el nem bocsátá. 9) 1736. Hagymási Pál. 10) 1737. Váraljai János, ki innen Zsarolyánba ment. ll) 1738. Komáromi István, kinek idejében 2 ember nem akarván peniteálni, a vizitáció őket szolgabíró kezébe adással fenyegette. 12) 1739. Mártonfalvi Sámuel, kinek idejében az egyház 10 parlagot szerzett zálogos birtokul. 13) 1740— 42. Makai János, ki innen Hodosra ment; Ököritó pedig Fülpös filiájává lett 1758-ig. 14) 1758—61. Bibarczfalvi János, az újból anyásitott gyülekezet első rendes papja, ki innen Fiilpösdaróczra önként távozott 16) 1761—67. Kovács István, ki innen Kispeleskére ment. 16) 1767— 69. Bajka Bálint. 17) 1769—76. Kalocsai Mihály. 18) 1776—79. Mándy István, ki innen Rápoltra ment. 19) 1779—82. Vári István, ki Czégénybe ment. 20) 1782— 84. ismét Kalocsai Mihály. 21) 1784. Újvárosi Sámuel, ki innen Penyigére ment. 22) 1785—88. Bakó Miklós, ki Dobra távozott. 23) 1788—93. Selyeby János, kinek fizetéséből — talán tekintve a templom- s torony-építkezésben levő egyház költségeit, — 20 szekér fát engedélyezett az egyházmegye a tanitó részére fordíttatni; 1792ben pedig az addigi 34 bérfizető gazda húszszal szapo-