Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

567 öcscsére hagyta. Az erőditvények nyomai máig is látszanak. Volt egy izben török hódoltság is, a midö'n a török basa egy Pünköstben megjelenvén a templomban s az apostoli cselekedetekről beszélő pap szájából hallván Pontus és Kappadócia említését, ekként kiáltott fel: „ Elég kendnek Kiskocsord, Nagykocsord; ne vágyjék kend az én uram birtokára, Pontusra, Kappadócziára!" Egykor róm kath. egyház volt s 1333-ban a szatmári főesperességhez tartozott. Ekkor Domokos nevű papja 1 garast fizet pápai sexennalis dézma fejében. A reformáció alkalmasint Melith György védelme alatt terjedt el benne, előbb lutheri, majd Kálvin féle irányban. A hadvészek, — az 1709-iki pestis s az 1717-iki tatárdúlás miatt múltja felöl még az adatok is elpusztultak. A Bélteki Us. Matrikulájában még papi fizetése sincs e miatt feltéve. 1738-ban kezdett csak lévitát tartani, ki a szálkái papot ismerte főnökének. Rendes papja 1743-ban lett, ki az iskolát is tanította, s a papi és tanitói hivatal 1777-ben különittetett el. Ez idő óta az egyház folyvást emelkedőben van. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. 1) 1738—40. Hodosy Miklós lévita. 1739-ben rendes papot kérnek. Ugyanekkor megjegyzé a vizitáció, hogy amenynyiben a kocsordiak Szálkához csatolták magokat, s a papi fizetést a szálkái papnak adták: az egyházmegyei gyűlés felhivandó, hogy ez önkéntes leányositás ellen vagy a szálkái papnál, vagy a szabócsi esperesnél tiltakozzék. 1740. és 1741-ben nincs szó Kocsordról sem egyházlátogatási jegyzőkönyvben, sem másutt. 1742. újévi vizitációtól azt kéri Györgytelek (mely ekkor Géberjén filiája volt), hogy anyásittassék és Kocsord csatoltassék hozzá. Ezen kérelem teljesült és a 2 egyházba rendes papul 2) Erdődi András dislokáltatott; de a kinek az 1743. újévi vizitáció nem remélé a betegségből felgyógyulását. 3) 1745-ben Kocsordnak már külön rendes papja volt Géczi nevü. 1745—54. ismét nincs szó Kocsordról. 4) 1754. újévi vizitáció Györgytelekre rendelte át a kocsordi ekla képviselőit papjokkal együtt; de ez utóbbinak nevét föl nem jegyzi. Hihetőleg Gyalai Sámuel volt ez, kiről mind 1755-, mind 1756-ban, a midőn Kocsordot ott hagyta, szó van. 5) 1756—59. Kovács