Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

896 maradt. 1806-al ismét kedvezőbb lett a valláserkölcsi élet állapota; de már 1810-ben H. Kiss Áron leik. az általa kezdett egyháztanácsi jegyzőkönyvben 3 egymást követő gyűlésen 13 templomszékpert jegyez be, melyek köztíl egy, a vetési egyházban főgondnokságot viselt 2 egyén közt azzal végződött, hogy az egyik perköltség fejében 70 rhftot fizetett. Ebből folyólag az határoztatott, hogy a nő férje után nyert székébe járjon, s a ki ez ellen vét 25 rhfrtot fizet; hogy továbbá nős emberek a karba ne járjanak. 1811. juli 7. Uszkay József nyilvánosan kötelezi magát, hogy az egyházi rendszabályoknak aláveti magát. 1815-ben az úrvacsorához járulásnál ismét botrányok fordultak elő, minélfogva ez év ápr. 9. rendelik: hogy az 1-ső asztalt formálják a Wethéssy, Nemes, Kerekes, Szentlászlay, Uray és Várady családok; a 2-ikat Uszkay, Berey, Papólczi, Nagy György, Szováthy és Zálogh családok; a 3-ikat Nemes, Nagy Mihály, Eszenyi, Kalocsay, Kelemen, Sipos és minden nemes családok; az utolsót a kontribuensek jó renddel. A nők hasonló rendben a leányokkal együtt; a papné s a mesterné a 3-ik osztályban. Végül a rektor oskolájával, a legényekkel s á t. prédikátor. Azonban a botrányok sem az úrasztalánál, sem a templomon kivül nem szűntek meg; példa rá Wethéssy Ambrús verekedése 1817-ben. Az 1819. dec. 19. egyházi közgyűlés e miatt kemény határzatot hoz az 1769-iki „transactió" megtartására, 12 rhfrtig bírságolási jogot engedvén annak megrontói ellen. Mindemellett az 1829-iki vizitáció előtt a lelkész által bejelentett tények — mint a IH-ik cikkben láttuk — elszomorítók; de annál örvendetesebb az ébredés, mely 1837. febr. 27. kezdődik. Az egyház ekkor mintegy megújulni látszott; azonban 1840. nagypénteken s húsvét 3-ad napján Jakab János rektor csinál botrányt a templomban. Erre 10 munkásságban gazdag év telik el, mely után Kalocsay Györgyné Uszkay Eszter 11 évig tartó templomszékpert indit, mely az egyháznak és egyeseknek sok kellemetlenséget okozott s 1862. okt. 12. végeztetett be , csinálván e miatt a perlekedő magának 160 p.-frt. adósságot. E sötét pontok mellett mindig tűntek fel fényesek is. 1841. Wethéssy Dániel volt gondnok 110 v.-frt. tdlkiadási követeléséről mond le; 1842. Szentlászlay János