Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

891 előtt jóval róm. kathól. anyaegyház volt, ugyanis az 1241-iki tatárjárás előtt benne Sz.-Miklós temploma díszelgett, de ezt a tatárok elpusztították úgyanynyira, hogy Vetés még 1265-ben is puszta volt. 1325-ben a vetési r. kath. templom feletti pártfogói jogot Endus fiai kapják. 1334-ben ez egyház a szatmári esperességhez tartozik. Papja Miklós 9 garast és 10 dénárt fizet pápai sexennális dézmául. 1460-ban a (mostani ref.) templomot építteti Wethéssy Albert veszprémi püspök. A mi Vetés reformáltatását illeti, ez akkori földesurainak a Wethéssyeknek tulajdonitható, kik alapos vélelmünk szerint a közeli Erdődön székelő Drágffy Gáspárt követték. Ezen vélelmet támogatja az erőszakos téritgető Báthori Zsófia 1677. máj 3. Szatmárvármegyéhez intézett levele, melyben ezen szavakkal hivatkozik az egykori földesurak térítési szokására: „e dolgot is ami eleink igen bííven elkövettek a maguk jószágában." Lehet hogy Vetés reformálói közvetlen a Drágffy mellett csoportosult reformátori körből valók voltak; de hogy épen kik voltak legyen, nem tudjuk. Anynyi kétségtelen, hogy az 1545. szept. 20. tartott erdődi zsinat alkalmával már Vetés reformációja be volt fejezve. Azok között a kik az emiitett zsinat végzéseit aláirták, volt egy Kalocsay János nevű , és ki tudja, — miután Vetés a Kaloosayak fészke is volt rég időktől kezdve, — nem ez a Kalocsay János volt-e Vetés reformátora s illetőleg első prédikátora? Mint Szatmárvármegyében általában, úgy Vetésben is a reformáció lutheri iránya terjedt el előbb, de a mit csakhamar a kálvin-féle irány váltott fel, mely irány az 1570-iki csengeri konfeszszióban teljesen győzedelmeskedett. A reformációt követő egy 100 év eseményeiből csak anynyit tudunk , hogy Vetés anyaegyház volt s a Kökéuyesdy , Iwáncsy- és Wethéssy-családok ez idő alatt a vetési egyháznak nagy pártfogói voltak; továbbá bog)' az egyház kezdet óta anyaegyház vala. A szatmáregyházmegyei jegyzőkönyvek — jelesül a Vetus Tarcalianum és Solymosi Causarum protocolluma — egyébiránt 1670—1755-ig, leginkább csak a mátkasági, házassági és válópereket jegyzik fel innen. Különben a mi a vetési egyház nevezetesebb eseményeit illeti, azt a következő cikkben adjuk.