Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

885 János. 6) 1741—47. Nábrády György. 1747—53. nincs szó V.-Orosziról a vizitáció naplójában. 7) 1752—55. Pósa Imre, lévita. 1755—59. ismét nincs szó V.-Orosziról. 8) 1758—62. Gyújtó Tamás, ki 1747-ben jött az egyházmegyébe a nagybányaiból. 9) 1762—66. Hincs János, ki vérengző tettei miatt letétetett. 10) 1766—76. Farkas István. 11) 1776—79. Vári István, ki szelid lelkületű ember volt s ki — miként elődje is — önként hagyá el V.-Oroszit. 12) 1779. Mogyorósi András. 13) 1780—83. ismét Hincs János, ki időközben hivatalát viszszanyerte. 14) 1783—85. Szatmári Molnár János. 15) 1785—88. Gáti József, ki 1787-ben panaszolja, hogy karácsony 3-ad napján rektora egy őt gyalázó prédikációt tartott. 16) 1788—90. Kalocsay Mihály. 17) 1790—91. Fekete István 18) 1791—99. Literati Vida József, ki hivatalát buzgón vitte. Az ő idejében Tholnay a lelkészi használatban levő földeket földesúri hatalommal el akarta foglalni. 19) 1799—1805. Harsányi Sámuel, kit Széles A. a papi status mocskának nevez. Ment F.-Darócra. 20) 1805—11. Kabay Ferenc, esperes, kit nagy kegyelettel emlegettek. (Lásd az espesek között.) 21) 1811—12. Hunyady János, káplán. 22) 1812—17. Zabolai Kozma István. Tanult s talán született is Erdélyben; járt a külföldi akadémiákon; volt szigeti, majd csengeri pap, honnan V.-Orosziha jött. 23) 1817—20. Tóth Benjámin. 24) 1820—47. juni. 10. történt haláláig Illyés Mihály, előbb angyalosi lelkész, ki folyton kedvességben volt hivei előtt, s ki alatt az egyházi építkezések buzgalommal folytak, nevezetesen az 1828-iki vizitáció a parókhiát ugyan rosz, de a templom- s tornyot már jó állapotban leli. Ugyanezen vizitáció a cinterembe temetkezés ellen tiltakozik, s némely kalákázók és ünneprontók megbüntetését meghagyja. 25) 1847—52. Farkas Benedek, jelenleg tyukodi lelkész. 26) 1852—75. Somodi Molnár Ferenc, e.-m. ülnök, ki alatt egyházi magtár alapíttatott. Született Szatmármegyében Atyában; tanult S.-patakon s a külföldön; volt sz.-németi káplán, k.-semlyéni, majd tyukodi lelkész, honnan V.-Orosziba jött. 27) 1875. ápr. 10. óta Mándy Benő. Szül. Szatmármegyében Borzován; tanult Patakon s Debreczenben, volt pacséri rektor, szatmári káplán, mándi majd cz.-dányádi pap, honnan V.-Orosziba