Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

884 részét Kusalyi Jaksch István birta. 1524. Drágffy Jánost az egész helységbe; 1609. Macskássy Mihályt; 1632. Némethy Jánost egy-egy részébe; 1633. Bethlen Istvánt és Pétert az egész helységbe beiktatták. 1810-ben birták: a Tolnay, Domahidy, Szenyiczey, Gulácsy, Mándy és más nemes családok. (Szirmay Szatmárv.-m. e. II. k. 248. lap.) A hadvészek minden sanyarúságában része volt. 1662-ben a szatmári német váró'rség 200 írtnál több kárt tett benne; a pap egy bornyúját 40 írton váltott vissza tőlök, s az egykori vizsgálati jegyzőkönyv azt mondja, hogy anynyira kipusztították, miszerint lakói „majd éhen halnak." Az utolsó Rákóczi-féle felkelés alkalmával az egész falu elpusztult, s a hagyomány szerint 1711 után 30 évvel is csak 8—10 kunyhóból állott. (Act. publ. pol. 1662.) 1810-ben 12 nemes ember és 44 telkes-jobbágy is lakta. Vámos-Oroszi egykor róm. kath. parókh. egyház volt. A hagyomány ugyan azt mondja, hogy orosz barátok laktak volna benne. V.-Orosziban mint Drágffy s később mint Bethlen birtokban a reformációnak alkalmasint lutheri iránya még a Drágffy Gáspár reformátoraitól terjedt el, s a Bethlenektől a ref. egyház később nagy pártolásban részesült. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. Anyaegyház levén V.-Oroszi 1707-ben úgy azelőtt is, lelkészeket is kelle tartania; de azokról 1712-ig mit sem tudunk. 1) 1712-ben lelkésze volt Szikszai Ferenc. 2) 1722 előtt Szatmári Mihály lévita. 3) 1722—31. Szatmári Pál lévita, ha ugyan ez az előbbi Szathmári Mihálylyal nem azonos? Az 1726-iki vizitáció V.-Orosziról ezt jegyzi meg: „Hic disciplina politica non viget. Hinc sancta visitatio judici injungit: ut judex aedilis officio in posterum fideliter fungatur." 1729-ben humanissimus Sz. P. lévitát minden ok nélkül el akarták bocsátáni, de a traktus meghagyá. 1731-ben nem jelenvén V.-Oroszi a vizitáció előtt az espereshez rendeltetett be Szatmárra. 4) 1731—37. Hodosi Miklós, lévita, — ki a parókhiális házat alapjától kezdve saját fiaival építette, — a miért az egyházról azt irja az 1733-iki vizitáció: „hic nihil boni, sunt ministro indigni." 5) 1737—41. Thuri