Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

882 báró Uray Bálint-, Uray Menyhért-, Imre- és Jánosnak köszönhető; főmozgatója levén ez ügynek Fodor István gondnok, ki e minőségben 29 éven át fáradozott, hogy e kis egyházat öszszetartsa s ennek hűséges gazdálkodás és buzdítás által némi kis tőkepénzt szerezhessen, a parókhiális épületeit felépíthesse s azokat jó karban tarthassa. II. Az egyes belhivatalnokok nevei. Az urai lelkészeket lásd Cs.-Ujfalu alatt (e mű 428. lapján). A tanitók 1862 óta a következők voltak :\1) 1862—65. Juhász József segédlelkész, jelenleg (1878) géberjéni pap. 2) 1865—69. Szilágyi Dániel, most gyügyei tanitó. 3) 1870—71. Csécsi József, ki gazdatisztté lett, 4) 1871—72. Miski Károly. 5) 1873 óta Molnár József. III. Belhivatalnoki fizetések. Az ujfalu-urai lelkész kap évenként 4 köböl búzát és a stólát. Az urai tanitó a szabad lakás és az 1 hold parókhiális kert használatán kivül kap 12 köböl búzát a néptől, 63 frtot o. é. az Uray-család regáléjából, 8 szekér szénát, 3 öl kemény tűzifát udvarára szállítva, 400 kéve nádat hasonlag, minden növendéktől 1 frtot o. é. és 1 csirkét tandíjul s a temetési stólát. Az egész m.-e. 215 frtot képvisel. IV. Egyházi és iskolai épületek. A mostani Urában egy kis fatemplomot e század elején épitettek a hivek. A fundust hozzá Uray Bálint és U. Károly földesurak adták. E kis templomot 1822. nov. 7. Kiss Áron, akkor kisnaményi lelkész szentelte fel, alapul vévén a II. Krön. VII: 12 versét.*) Ezen templom 1858-ban elhamvadván, báró Uray Bálint ajándékozott az előbbi kis fundus helyett egy (1 katasztr. hold 500 • °) telket, a melyre egy tanitói lakot és iskolát s később egy 4 öles hoszszá *) A felszentelési beszédben eme vers-sorok fordulnak elő: „Nagy a seregeknek Ura, Egy zsombék is lehet óltár, De azért e kisded Ura Egy könyörgés avagy zsoltár, Oltárt épit ö neki. Égbe szállhat innét isi Leszállt az Úr a lápokra S mint a Mózes csipkebokra Istent hirdet a láp is." E paszszusra az adott a szerzőnek okot: mert a templomszentelési előző éjjel a lá pon az avatag nádast meggyújtották, — hogy az új nád-termés annál szebb legyen — és a meggyújtott nád lobogva égett.