Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)
II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.
728 szinte 1793-ban vétetett Lázár György harangöntőtől, de ez elhasadt. Urasz tali eszközök. 2 cintál a sz. kenyérhez; 2 ezüst pohár; a nagyobbik aranyozott szájú minden felírás nélkül; a kisebbik domborművekkel s aranyozással ékes talpas pohár, 1598. évszámmal, melyet egy Bethlen-családból született Teleki grófné Sonkádon történt szerencsés szülése alkalmából adott emlékül ez egyháznak, — ebből csak a hajadon lányok szoktak hajdan kommunikálni. 2 cin-kanna „a sonkádi ref. ekkla csináltatta 1798." 1 keresztelő edény tálcájával együtt cinből Magos Lászlóné ajándékából 1787. Az úrasztali teritők gyolcs pamut, sáhos, aranynyal hímzett kisebb-nagyobb abroszokból és kendőkből s végre egy fekete rojtos sötétzöld posztó-szőnyegből állanak, mely utóbbi mindennapi takaróul szolgál. VII. Lelkészi és tanitói épületek. Ingatlan és ingó javak. A papi parókhia a templommal együtt a helység északi részében fekszik. A paplak 3 szobás, konyhás és kamarás, kőalapra rakott faépület, zsindelyfedéllel. Elég tágas udvarán a szükséges melléképületek is feltalálhatók. —Az iskola tanitói telek a paplakkal szemközt, a déli soron, alkalmasint egy Kállay telekből van kiszakítva, s annak a földesura adta. Ezen a kis funduson egy zsindelylyel fedett kis és szűk épület volt, mely 95 évig szolgált iskolahelyiségül. A szűk telek kibővitése végett Nagy Péter és István telkéből 285 • öl területet vásároltak 100 o. é. ftért, mely öszszeget közadakozás útján gyűjtöttek öszsze. Erre egy a törvény kívánalmainak megfelelő iskolát épitettek az esperesi terv szerint, melynek tégla alapja 1874-ben tétetett le. Az épület vályog falai zsindelylyel vannak fedve. Van benne 1 padlózott tanterem s 3 lakszoba. Udvarán pár melléképület szintén van. Ezen épületek a templommal együtt a tűz ellen biztosítva vannak. Ingatlan külbirtokok. A sonkádi ref. egyház a lelkész és tanitó által használt földeket részint a már emiitett hagyományozás útján, részint az 1780-iki földmérés alkalmával a „Mocsár kátyújánál" levő maradvány földekből a földesuraktól, részint a „Dobos rekeszénél" L. Sulyok Ferenc stb.-től 1801-ben kapta; részint m. p. a
