Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

722 ekkortájon a papi és tanitói hivatal el volt, különitve. Ezen elkülönzés azonban később megszűnt, mignem 1780-ban a két hivatal véglegesen elkülönittetett. — Különben ez egyháznak a XVI—XVII. századi életéről sem sokat tudunk. A beregi traktus jegyzőkönyvei egypár lelkész és tanitó nevén kivül, úgyszólván csakis 6 válóperről emlékeznek innen, 1600-tól 1754-ig; 1754-től napjainkig Sonkád egyike a békésebb egyházaknak; templomszékper is csak egyetlen egyszer volt benne. — Az egyház kebli ügyeit itt is a földesurak tisztei s a polgári elöljáróság intézték a lelkészszel együtt, és tulajdonképeni egyházi előljáró csak az egyházfi volt, mindaddig mig gondnokot s presbitereket nem választottak; de ezen választás idejét itt sem tudjuk. Az egyháznak egykor igen buzgó pártfogói voltak itt a Chaholyi örökösök; kivált a Bethlen, Sulyok és különösen a Teleki-ház, mely utóbbi itteni birtokaiból dézmát, s malmából a Túron szabbathálét adott a papnak; de a nép által a „marasztáskor" gyakorolt belhivatalnok-hivási jogba is , magának befolyást követelt. III. Az egyes lelkészek s hivataloskod ásuk alatti események. A sonkádi lelkészek névsorát 1595-ig nem ismerjük; sőt azután is csak egy 2-nek nevével találkozunk egész 1754-ig, jelesül: 1) 1595. Nagyari Mátyás. 1597-ben ismét van szó a sonkádi papról s hihetőleg az előbbiről. 2) 1799. jan. 3. a vári gyűlésen fölavatják Óvári Bálint sonkádi papot is, ki az 1600 márc. 17-iki e.-m. gyűlésen nincs jelen. Az 1607. jan. 17-iki gyűlésen a sonkádi pap — hihetőleg ismét ő — nincs jelen. 3) 1754. Némethi Pál, ki jövőre is meghagyatik. Az egyházban minden jó rendben van, csak az épületekkel nem gondolnak eléggé. 1755. febr. vizitáción „minister et ecclesia laudabiles." 4) 1776—78. Becske István. 5) 1779—86. Kiss János, ki kedvességben van 1784-ig, amidőn többen feltámadnak ellene, kik között Vinter József tiszttartót nevezi legnagyobb ellenségének; a midőn egyszersmind az ellenségeskedés okát igyekszik megmagyarázni. 1786-ban csakugyan sikerült őt ellenségeinek kitúrni, bár a vizitáción jól nyilatkoztak felőle. E miatt gf. Teleki József neheztelését fejezé ki, minthogy a lelkész-változtatás az ő — mint főpátronus — meghallgattatása nélkül történt.