Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

681 tornyot épit. E század közepén a szatmári (200 frt.), debreceni (213 frt. 20 kr. ppb.), pataki (200 frt. ppb.) és szigeti (100 frt. ppb.) főiskolákra alapítványokat tesz, majd papi s aztán tanitói telkein emel épületeket, templomát javítja , keríti s diszes új iskolát emel stb. III. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti némely események. A porcsalmai ref. papokról 1697-ig mit sem tudunk ; de liogy ezen egyház létezett s papjai is voltak, kétségtelen. Szatmárvármegye 1672. febr. 8. V.-Orosziban kelt utasításában Rajky János követének igy szól: „Porcshalmi prédikátor .... felől követ atyánkfia tudja miben legyen; azért. . . ugy urgealja. Porcshalmi prédikátor végett Rothal uram ő nga előtt is, mivel ő nga parancsolt felőle mindjárt megfosztották . . . (Többi része olvashatlan; lásd Szatmárv.-megyei levéltár Act. pol. fascic. 18. Act. nro. 60. 1672.) Ezt alkalmasint a királyi biztos Rothál fogatta el s mint Rajkynak 1672. márc. 20. az ő kiszabaditása végett az udvari hadi tanácshoz benyújtott kérvénye is mutatja, a szatmári várban „jam ultra medium annum fogságban tartották" bizonyos vagabundus Porcsalmai András nevű prédikátor helyett. (Sz.v.-m. levéltár Act. pol. fascic. 18. Act. nro 89. 1672.) Lehet hogy ezen elfogott lelkész egy és ugyanaz lehetett az I. cikkben emiitettei. Nevét a budai kir. kamarai levéltárban sem sikerült feltaláltatnom. A későbbi papok közül ismerjük a következőket: 1) 1679. Szaniszlai C. István. 2) 1724. Petróczy György, ki ez év máj. 3. kitétetett a papságból s a traktusból; de aztán megkegyelmeztek neki; mert az 1725-iki januári vizitáción mint porcsalmai papot dicsérik , bár nem marasztják , mind e mellett megmaradt; mert 1726-ban igy vádolják: „az egymást m . . p . . . . ó személyeket tudva kopulálta, kánon ellen hétköznap publikálván s az nap kopulálván." Ennek dacára is maraszták; de nem maradt. 3) 1726—29. Ecsedy Pétert dicsérik. 4) 1730—40. Kémeri László, kit szintén dicsértek s 1740ben traktus gazdája volt. Mivel a r. kath. urak előtt kegyben volt: nem maraszták. 5) 1741—45. Udvarhelyi György egyházmegyei ülnök, kiről 1744-ben azt jegyzi meg a vizitáció, hogy máskor vasárnapokon a lányokat tanítani szokta; de most nem. Hallgatói dicsérték; de nem