Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

595 megyei levéltár különben minél kevesebbet tud Matolcs XVII-ik századi múltjából; de a vármegye levéltárában levő' traktualis gravamenek közt panaszolja a Szamosközi traktus Vesseléuyi Ferenc nádor előtt 1665-ben , — mint már fentebb is emiitettük — hogy Báthori Zsófia s I. Rákóczi Ferenc elfoglalta a Szamoson levő vízimalom szabbatháléját s a szedecimát, melyet I. Rákóczi Ferenc viszszaigért ugyan, de ez igéretét nem teljesítette. Ezeken kivííl csak a válóperek vannak innen jegyzőkönyvezve, kezdve 1670-en. Az egyház belügyeit a pappal együtt a (gubás) céhmesterek vezették; sőt mondhatni, a céhmesterekből telt ki a nemesek hadnagya s a közlakosság birája is. Az első presbitérium és gondnok 1773-ban választatott. A presbitérium 1861-ig maga egészité ki magát. Ezóta népképviseleti alapon van szervezve. II. Az egyes lelkészek s hivatal oskodásuk alatti események. A régibb papok neveit csak hézagosan ismerjük. A kiket ismerünk, azok e következők: 1) 1620. Idősebb Czeglédy István, ifjabb Czeglédy István kassai lelkész és mártir atyja, a „Sión vára" prefációja szerint. (Széles 132. lap.) 2) 1634. Szepsi Korócz Gáspár, kinek azonban matólcsi papsága nem kétségtelen. 3) 1670 után Szalacsi Cs. István. 4) 1686. Kecskeméti János. 5) 1706. Dányádi S. György e.-m. jegyző, később esperes, kit követett 1710-ben 6) egy más valaki, vagy talán maga Pataki János, ki 1714—16. volt matolcsi ref. lelkész. 7) 1716—18. Nagyari Jakab, ki 1723-ban esperessé lett. 8) 1718. Tolcsvai Márton. 9) Ezt követte valamikor Zalányi István e.-m. ülnök és akadémikus pap. 1724-ben már biztosan itt volt, s 1725-ben marasztják; 1726-ban is dicsérik, de megróvják benne, hogy hétköznap bibliát nem magyaráz. Ugyanekkor megjegyzi a vizitáció: hogy a tanács a pap nélkül maga exkommunikál és abszolvál, a mi tovább meg nem engedhető, továbbá azzal fenyegetőzik , hogy ha sz. György napra a Z. fizetését be nem adják: új pap behozatala nem fog megengedtetni. 1726-ra meghívták Csengeri Józsefet; de az egyházmegye bevitelét meg nem engedte, a honnan azt jegyzé meg a vizitáció 1727 elején: Matolcsnak nincsen papja, tehát nem is vizitáltatik. 9) 1727—32. Vásárhelyi Márton e.-m. ülnök 38*