Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

590 egyház ládájának a kulcsát a gondnoknak 1787-ben, ki itt akkor választatott legelébb, elhozatván azt Beleznayné nevű földesaszszonytól. 11) 1792—96. Fűző József, ki innen Kisnaményba Ígérkezett. 12) 1796—1800. Pesti József. 13) 1801—21. Tardy László e.-m. ülnök, egy igen tudós öreg pap, ki azon helyet, hol most az egyház szárazmalma áll, felfogta és saját költségén bekerittette. 1802-ben szorgalmas tanitásáért dicséri a vizitáció. 1816ban az elöljárókat megfeddi a vizitáció a parókhiális épületek elhanyagolása miatt; az öreget pedig ekkor is megdicséri, mint előbb és később is egész 1821-ben történt halálaig. 14) 1822—26. Szegi Péter, ki mint jó pap és tanitó van említve. Alatta 1823-ban a majtisiak — vagyis nevökben valaki, — vegyes vizitációt várt, s pusztán csak a papi személyek jelenvén meg: egy irattal protestált; de attól az esperes felvilágosítása után elállott. 1824ben a vizitáció nem talált presbitériumot; az agenciális pénz pedig ki volt kölcsönözve. 3 tanonc igen jól felelt; de több nem volt az iskolában. 15) 1826/7. — 1834/5. Horváth Béniám. 16) 1835/6. — 1837/8. Eszenyi László. 17) 1838/9. — 1840. Nagy Lajos. 18) 1840/1. — 1842/3. Ács András. 19) 1843/4. — 1849. Horváth Béniám. Ezek közül az öreg Tardyt, alig multa felül egy is, sőt némi tekintetben meg sem közelitette. 20) 1849—56. Zámbory Sándor. 21) 1856—61. Bartha Zsigmond. 22) 1861 óta Győry István. Született Tarpán, Beregben, 1804. nov. 23. Tanult ugyanott a felső szintakszisig, aztán S.-patakon 1830-ig; ekkor Gyarmatra jött nagyobb fitanitónak ; 2 év múlva innen t.-vári káplánnák ment s 1 múlva Sonkádra segédlelkésznek, honnan 1834. panyolai r. pappá lett. 3 év múlva Angyalosba, s innen 4 múlva Üköritóra ment papnak, a honnan Majtisra jött. 1848-ban e.-m. tanácsbiróvá választatott, mely tiszttől az abszolút kormány megfosztá. 1858. ismét megválasztatott; de 1867-ben lemondott. 1864 óta az e.-ker. gyűlésben képviselte a szatmári ref. egyházmegyét; de 1873-ban erről is lemondott. III. Tanitók és iskolaügy. Majtis Jánk-, majd Nagyszekeresnek levén filiája, a gyermekek belőle ezen helyeken iskoláztak, ha ugyan iskoláztak egész 1763-ig. Kivételt képezhetett ugyan az 1707. s 1729-ik év, mely-