Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

583 jékné, Ilosvay László utódi, a Szűcs-család voltak földesurai. A jobbágyokon kivül azonban lakott benne 12 nemes ember is. Az 1565-ben Kisarnál táborozó Schwendi hadaitól kezdve többször fordultak meg környékén és benne táborozó sőt duló hadak. A szatmári német várőrség, az 1662-iki tanuhallgatás szerint, a lakosok bántalmazásán kivül, 300 frtnyi kárt is tett benne. A reformáció — bár a javított vallást főként pártfogoló Drágffy-család birtokainak (Kis- és Nagyar) szomszédjában feküdt, — csak akkor honosodhatott itt meg, midőn Werbewczy e birtokot elcserélte; mert mint tudva van, e hires főúr a protestántizmus ellensége volt. A későbbi földesurak azonban pártfogói voltak ez egyháznak. Mindez különben leginkább csak valószínűséggel biró feltevés ; mert a szatmári ref. egyházmegye régibb jegyzőkönyvei csak válópereket jegyzettek fel innen, azokat is 1670 óta. Anynyi tény, hogy 1668-ban Melith Klára, Albisi Zélyomy Miklós felesége most is meglevő oklevele szerint, 26 frtban egy féltelket ad parókhiális hely gyanánt, a lelkészi állomást szervezni akaró kömöreieknek a templom mellett, melyet 1785-ben Kölcsey István földesúr birtokukban megerősít Mándon, ápr. 11. Az egyház különben e század közepe felé kezdett emelkedni, mire nézve igen sokat tőnek Kende Zsigmond r. kath. vallású földesúr lelkes buzdításai s tetemes adományozásai. II. Az egyes lelkészek s hivatalosk odásuk alatti események. Az önálló lelkészi állomás Zólyomy Miklósné fentebb érintett oklevele szerint 1668-ban szerveztetett; addig Kömörő Istvándi vagy Mánd filiája lehetett: mindazáltal papjairól 1689-ig mit sem tudunk. 1689. 1) papja Csedregi István. 2) 1719—25. Vári András. 1725-ben fia mint rektor szolgált mellette. 3) 1726. Nábrádi György. 1727-ben a pap nem várván be a vizitátorokat, Kömörő nem vizitáltatott. 4) 1728—30. Solti Gergely. 5) 1730. Búcsi István e.-m. ülnök. 6) 1731. Angyalosi Sámuel lévita, ki helyett rendes papot kívántak. 7) 1732—35. Harsányi János. Ekkor Penyige is Kömörőhöz csatoltatott, de már 1734-ben ismét külön vált. 1735-re nem maraszták Harsányit, mert a kömörői jobbágyok magok is azt hitték, hogy szétoszlanak. 8) 1735—36.