Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

550 ülnökké lett. 12) 1761—68. Kovács István, kit 1768-ban elébb nem akartak marasztani, aztán váltig marasztották , de jobb helye nyilván, a beregi traktusba ment. Mint igen kedves papot, még 1808 körül is emlegették. 13) 1768—73. Tereh Szatmári Ferenc, ki 1756 óta e.-m. ülnök volt; 1772-ben el akarták iktatni Kisarból, de a vizitáció nem engedte. 14) 1773—88. Átányi János. 1780ban Kisar Gyarmatra rendeltetett vizitációra, de (hihetőleg a járhatlan utak miatt) meg nem jelent. 1784. Sályiba akart menni Á., 1788. pedig Nábrádra; de aztán bár marasztották, Porcsalmára ment. 15) 1788—97. Keresztúri György, ki 1793. e.-m. ülnökké lett s 1797-ben Kisarban meghalt. 16) 1797—1802. Árokháti István e.-m. ü., jött Gacsályból, ment Gyügyére. 17) 1802—1808. Széles András, a tudós történész stb. (Lásd az e.-m. irókat.) Alatta és az ő serkentésére épült a jeles és még most is használt kényelmes paplak, melyhez hasonló korában az egész egyházmegyében nem volt. 18) 1808—13. Kása József; jött Gacsályból. 1813—23. Melegli Dániel. 20) 1823—32. Beregszászi Pál. 21) 1832—38. Réz István. Meghalt nyug. Gyiigyén. 22) 1838—55. Eszenyi László; meghalt Kisarban. 23) 1856—61. Zámbory Sándor, ki innen Sályiba, onnan Fülesdre ment s ott meghalt. 24) 1861—62. Bakó Lajos jött Sályiból s Kisarban meghalálozván, segéde Juhász József mint helyettes lelkész szolgált 1863 tavaszáig. 25) 1863 óta Kenyeresy Sámuel, ki is született Miskolcon, 1825. okt. 31. Tanult ugyanott; majd 1843. szept. 1. Sárospatakra ment. Innen 1844 tavaszától 1845-ig segédtanitóságra jött M.-Váriba s onnan ismét viszszatért Patakra. 1848. máj. 10. Porcsalmára jött ki 3 éves rektornak; de az egyház megmarasztá, mig előtte lelkészi pálya nyilik. 1852. márc. 18. kápláni vizsgát tett s kettős minőségben működött Porcsalmán 1854. april 24-ig, a midőn Borzovára választatott meg rendes lelkészül s onnan 3 év múlva Rápoltra, Rápoltról 5 év múlva Nagyszekeresre, s 1863-ban Kisarba választatott meg rendes lelkészül. Viselt egyházmegyei segédjegyzőséget is stb. A kisari egyház pénzügyeinek rendezésében Zámbory Sándorral együtt nem kevés érdemei vannak; úgy szinte az egyház birtokainak biztosítása sőt növelése,