Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

542 peres, hogy Kállay Ferenc a semjéni ref. templomot elfoglalta. Ugyanez időben róm. kath. lelkész is volt Semjénben, ki nyomozásokat is tett a szomszédos ref. egyházak és lelkészeik ellen; de e nyájnélküli pásztor, a Kállayaknak a szabolcsi jószágaikra lett elvonulásával, szintén elhagyta e tájat. Az újabb időben (1860—70.) a semjéniek új tégla templomot s tornyot épitettek s miután Keér papjokat elvitte, 1873-ban a papi állomást újból szervezték és ismét anyaegyházzá lőnek, és a régi rozzant helyett egy új paplakot épitettek. Ezekben pedig Pető János gondnoknak volt nevezetes része, ki buzgó tevékenységet fejtett ki egyháza érdekében. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. A XVI. és XVII. századbeli k.semjéni ref. lelkészek emlékezete fenn nem maradt. Az egyházmegyei levéltár a következőkről emlékezik: 1) 1704. Ecsedi Márton. 2) 1720. Szentmártoni Mózes. 3) Az 1725-iki vizitáció a lelkészt uem nevezi meg, egyedül csak kihágó természetét emliti. 4) 1726. vagy talán régebben is ott lakott Udvarhelyi György, egész 1728-ig. Az 1726-iki vizitáció a lelkészi szolgálatról következőleg rendelkezik: „Die Solis duae conciones, una in ecclesia altera , scilicet filia; una etiam in ecclesia matre; diehus gregariis singulis vicibus " 5) 1728. Solymosi József dislokáltatott ide, ki hivatalából letétetett. 6) 1729. Kegyes Ferenc. 7) 1730-ban Gödöllei István. 8) 1731 — 1733. Sárai András lévita, kiért a kibocsátási dijat is megfizették hallgatói, csakhogy legalább 3 évig maradjon ott. Dicsérték és szívesen maraszták; de betegsége és a Szamoson járás miatt nem maradt. 9) 1733—36. Szigeti Zsigmond, kit szintén szívesen marasztottak. 10) 1737—39. Bodoki Mihály. 11) 1840—42. Gyalai Sámuel. 12) 1742—45. Bodoki Sámuel. 1743-ban — midőn Gyarmatra mentek a vizitációra az elöljárók — marasztják ; 1744. panaszolnak ellene, hogy nem katekhizál s hétköznap nem olvas bibliát. Ugyanekkor igy ir a vizitáció: „Illustrissima domina terrestris Mária Perényi (talán valamelyik Kállayné) petit ministrum, qui literas scribere et perlegere dextere sciat." A semjéniek más papot kérvén, ezt felelte nekik a vizitáció: „Kevés most a pap, — hihetőleg a pestis