Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

528 rendetlenség s pusztulásnak indulás szomorú képét nyújtja, melyből különösen ismét kiemelkedik Ny. J. rakoncátlankodó alakja. 1816-ban Kölcsey Mihály az egyháztól 1 darab földet elfoglal. 18) 1818 — 27. Sajókazai Kazay László, ki proventusának csekélysége miatt több izben óhajt változni. 19) 1827—31. Székely János, ki Istvándiban halt meg s özvegye oly jól maradt, hogy a gyámintézeti segélyt sem fogadta el. Székelyt hallgatói dicsérettel emiitették. 20) 1831—59. Zabolai Kozma Károly, ki alatt jámborodtak a szilaj erkölcsök. 1844-ben oly paplakot épített neki az egyház, mely külsejét tekintve, a legdíszesebb volt az egész egyházmegyében; 1857-ben pedig a derék iskola épült. 21) 1859—62. Lányi Lajos, ki innen kocsordi pappá lett. Alatta csend és béke jellemezte az egyházat. 22) 1862 óta Jakó Sándor, kinek lelkipásztorsága alatt az egyházlátogatási jegyzőkönyvek az istvándi egyházról mint a legbékésebbek egyikéről nyilatkoznak. Az elöljárók közül többen kitüntették magokat s a nép az 1861-ben megkezdett építkezések s javításokban csaknem kifáradhatlan. III. Tanitók és iskolaügy. Az iskolát a XVIII. század közepéig a pap tanitá; de már 1753-at előzőleg is kellett lenni tanítójának, minthogy 1753. szept. 12-ikén Cséke István istvándi tanitó özvegye ellen ítéletet hoz a beregi traktus a halábori gyűlésen. Ezután ismét a papok tanították az iskolát s a két hivatal 1812-ben különittetett el egymástól. A tanitó javára a pap is tett ajánlatot; de a beterjesztett dijlevelet oly feltét mellett erősité meg a beregi traktus, hogy a pap ajánlata ne tartassék kötelezőnek. 1812-ben tanítóul hozatott a s.-pataki főiskolából 1) Csengeri György. Öt követték: 2) 1814. Veres Imre, ki alatt az iskola rosz állapotban van. 3) 1815—20. Komáromi Benjámin. 4) 1820. Mándy Benjámin. 5) 1821—24. Szőke Mihály szorgalmas tanitó; de a ki fizetését csekélylé. 6) 1824. Mester György. 7) 1825—32. Begyes György. 1825-ben nem voltak tanítványi; de az elöljárók azzal mentették, hogy a szülők egyátalán nem akarják járatni gyermekeiket iskolába. 1827-ben iskolai s templomi szolgálatával meg volnának elégedve; de panaszolják, hogy menyecske lánya az iskolában lakik a tanítás hátrányára.