Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)
II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.
468 szomszéd lelkészek által kiszolgáltatni kérte. H. Kiss Áront meg nem nyerhetvén: 15) Illyés Istvánt hivta meg, Keér-Semjénből. „Illyés I. hivatali eldődének széles tudományát, tiszta becsületességtí jellemét tekintve, méltó utóda, született Gacsályban 1796.; tanult 1807—1825. Sárospatakon, hol 1823. a héber nyelv elemeinek, majd az alsóbb szintaxisták tanításával, később a pedagogika nyilvános előadásával bízatott meg. 1825. kölesei segédlelkész, 1828. nagy-szekeresi, 1829-ik semlyéni rendes lelkészszé lett, aztán Gyarmaton 32 és '/ 2 évig lelkipásztorkodott. 1837-ben e.-m. lelkész-gyámintézeti pénztárnokká, 1838. e.-m. tanácsbiróvá választatott; de ezen tisztet testi gyengesége miatt 1860-ban letette, azonban az egyházmegye érdemeinek köröztetése után, holtáig tartó tiszteletbeli ülnöki cimmel ruházta fel. Végre miután saját sirversét megírta, meghalt 1862. nov. 24. reg. 5 órakor, fölkéretvén előre barátja Berey Károly soukádi lelkészt, hogy mondja el felette, a mit az egész egyházmegye aláir: „Bizony ez ember igaz vala!" 16) Az elhunytat követte fia: Illyés István, ki már 1856 óta mint káplántanitó szolgált. Egy egyházi közgyűlés még 1860. febr. 13-ikán elválasztá őt atyja halála esetén rendes lelkészszé; de ezen választást a szatmári egyházmegye — kötve levén az egyházker. lelkészválasztási szabályok által, — meg nem erősithette. Ehez mindazáltal ragaszkodott Gyarmat, az esperes pedig a választási határnapot kitűzte s azon a segédgondnokkal megjelenvén s az egyháztagokat felvilágosítván , a nevezett I. I. közfelkiáltással rendes lelkészül megválasztatott; mit az egyházmegye készséggel erősített meg. I. I. jelenleg e.-m. főjegyző és ülnök. IV. Iskolaügy és nagyobb tanitók vagyis úgynevezett rektorok. Mindjárt a reformáció kezdetén virágzó ref. egyház képződvén Gyarmaton, iskolájának is virágzónak kelle lennie, habár annak emlékezete fen nem tartatott. Legelsőben 1690-ben emlékezik az e.-m. levéltár a gyarmati iskoláról. 1707-ben az iskolások következő osztályozással említtetnek: „Etymologistae, Conjugistae, Synopsistae." 1724-ben igy ir a vizitáció: „Közel 60 gyermek volt ezelőtt egy esztendővel az oskolába, most pedig harmadrésznyi sincs; de a melynek nem a rektor
