Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

426 V. Templom és torony s harangok. Urasztali eszközök. Egyházi és iskolai épületek. Ingatlan és ingó egyházi javak. A templom a reformáció előtti időkből, hihetőleg a XV-ik század második feléből való s alkalmasint a Bagossy-családnak köszönheti lételét, mint a melynek sírboltja is alatta van. A tervszerűtlen renoválás azonban eredeti alakjából egészen kivetkőzteté. Menynyezetén a kijavítást illetőleg ez áll: „Anno Domini 1755. Diebus Mártii renovatum est." Az egyházmegyei levéltárban levő 1808-iki leltár szerint e templomot 1517 óta birják a reformátusok (?); az első katliedra fából készült bele 1644-ben; a második téglából 1803. A szószék koronája alsó részén, Ezsa. LVIII: I. verse alatt ez áll: „Epité a Bagosi ref. Ekklézsia Isten dicsőségére 1753." A helyi hagyomány szerint gf. Eszterházy Imre egri püspök fölszólitotta a lelkészt, hogy engedje meg e templomban egy misét szolgálni; de az ki nem nyittatta neki a templom ajtaját; majd az óhitű oláh lakosokat biztatta fel, hogy foglalják el, de azok nem foglalták el azon okon, mert paplakjuktól távol esett s igy továbbra is a reformátusok kezén maradt. 1854-ben rajta némi bővítés történt. A tornyot alapjától gombjáig téglából építették hozzá a lakosok, mely is ns. Lőrinczy István és Karácsony Mihály gondnokok buzgósága folytán 1803. pünköst hava 18-ikán készült el teljesen. Epitője volt ns. Kincs István. A lakosok a napszámon kivül 400; a földesúr 25 váltófrtot ajánlottak reá. 1847-ben az alacsony téglatetőzetet lehányatta róla az egyház és egy méhkas alakú dísztelen sisakot készíttetett reá fából, melyre Juhos Erzsébet 200 váltófrtot hagyott. E toronyban két harang függ; a kisebbiket 1769-ben, a nagyobbikat 1810-ben öntette az egyház; a kisebbik helyett azonban 1867-ben egy 4 mázsás öntetett. Az úr asztali eszközök ezek: 1)3 óntányér. Az 1808-iki leltár szerint az egyiket Domahidy Miklós adta 1602.; a másik 1692-ből való; a 3-ik Antal Mihály lelkész nejének ajándoka. Az 1848 iki tört. leirás szerint (LIV. gyül. tört. 45. lap.) csak 2 óntányérja van; a nagyobbik ezen betűkkel: „D. P. B. 1692." (Váljon nem Dominus