Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - I. Fonások a szatmári ref. egyházmegye történetéhez

16 által kiadott törvény szerint, még most is a jórendtí keresztyén országokban nagy kegyességgel az Urnák napját megszokták ülni, kinek a magyar nemzetben s ez hazában nincs semmi tekinteti, és a több hat napoktól megkülönböztetése nem levén, érezzük Istenünknek lángozó haragját reánk szállani. — I. Rendelte ä n. vármegye , hogy a Vasárnapnak Isten kívánsága szerint való megszentelése minden városokban , falukban felállattassék, robotos munkák , szélyeljárások , dorbézolás, lakodalmazás azon napon megtiltassék; e végre már a szatmári vásár is szeredára vitetik által, hogy annyival is az emberek ne kényszeríttessenek járni. Az elmúlhatatlan kéntelenséget interim meg kell gondolni. — II. Az egeket, angyalokat irtóztató és Isten ellen való már mindenektől , nagyoktól s kicsinyektől, férfiaktól s aszszonyoktól szokásba ment káromkodó szitkokat, attával, tere intettével, parancsoltával s egyéb iszonyúságokkal a teremtő Istent szemtől-szemben való szidalmazásokat, most újonnan a n. vármegye tilalmaztatja, úgy hogy valakitől meghallják, akár paraszt, akár nemes embertől, elsőben falóra ültetik, és ott egy vagy félnap poenitentiáztatván kell lennie; ha másodszor ugyan attól megtudják, a pelengérben megveszszőztetik. A ki mástól meghallja e káromkodásokat, vagy a biráknak, vagy a kiknek illik megmondja; a ki pedig eltitkolja, hasonló büntetése lészen. — III. Mivel a paráznaság igen eláradt e nemzetben, a nősparáznák, kik a sz. házasságbeli kötelességeket hátra hagyván, fertelmes életben találtatnak, halállal büntettetnek; a szabad személyek pedig a paráznaságért elsőben megpellengéreztetnek, annak utánna, ha abban találtatnak, a magistratusok gondot viselnek rólók". A 165. laptól a 198-ig esperesi számadások és üres lapokkal találkozunk.