Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

I. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye általános története. - II. Korszak. A sz.-németi nemzeti zsinattól a Carolina resolutióig. 1646–1731

124 voltak a dézmások; de némely helyeken a szegény prédikátorokat gyakorta bosszúsággal illették; 6-ik gravamen, a matolcsi jövedelmek, a matolcsi, Szamos- és Túrmelléki- s az Ecsedvárhoz tartozó sedecimák és oktávák 1 efoglalása. Ezeket noha a Bethlen fejedelmek és urak s II. Rákóczi György adományozták, mégis Báthori Zsófia és I. Rákóczi Ferenc ecsedi tisztjeik által a prédikátoroktól viszszatartották. Hogy ezen sérelmeket a már ekkor pápistává lett Wesselényi Ferenc nádor nem orvosolta, nagyon természetes. Báthori Zsófia 1665. jan. 31. Zborón kelt levelében Szatmárvármegye előtt, mindent ecsedi tisztjeire hárit, azokat okolja, s tudósítja a megyét, hogy parancsot adott tisztjeinek, ezen dolognak komplanációja felől. Fia I. R. F. 1669. máj. 20. Eperjesről szintén azt irja a vármegyének , miszerint prefektusát, Szalay Pált megbízta, hogy mindazon parokhiális proventusokat, melyeket vagy ő, vagy anyja elvettek, komplanáltassa. Ez üres biztatásoknak azonban semmi eredménye sem lőn. Pár év múlva (1672. jan. 27.) az erdődi traktus kéri Szatmármegyét, az ecsedi német parancsnok által fogva tartott Bényei János iskolamester kiszabadítása; és az erdődi búza- és bor-dézma kiadatása iránt, melyek a Drágfi urak idejétől óta mindig jártak. Szatmárvármegye meg is tette kötelességét; 1672-ben Rajki János követét a sérelmek orvosoltatása végett Bécsbe küldte. Az Orosziban, febr. 8. részére kiadott utasitásból a következő sérelmi pontok tűnnek elő: a porcsalmi lelkészt, egy kóborló Porcsalmi András nevű pap helyett Rothal parancsára megfogták és megfosztották, s a szatmári várban fogva tartják. Az ecsedi mester szintén fogva van. Az erdődi dézmát lefoglalták. Az ecsedi templomot, melyet a Bethlen urak ex fundamento erigáltak, a hozzá való proventusokkal együtt, — ő felsége