Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Matyikó Sebestyén József: Mesél a hattyútoll... Beszélgetés Takáts Gyulával
100 EVES A MUZEUM Z. Soós István festőművész, restaurátor 1900. augusztus 3-án született Nagykanizsán. Életének közel kilenc évtizedét Kaposváron élte le. A rajztanulást kaposvári diákként Pazsiczky Sándornál kezdte. Tanári oklevelet 1925-ben kapott. 1926-tól 1943-ig a város különböző középfokú iskoláiban óraadó tanár volt. A tanítás mellett festőművészi és restaurátori tevékenységet folytatott. A műemlékek Országos Bizottsága templom restaurálásokkal bízta meg. 1946-tól kezdte meg múzeum őrként (mai értelemben muzeológusként) és restaurátorként működését a Somogy Megyei Múzeumban. A múzeumigazgató Gönczi Ferenc súlyos betegsége alatt hivatalosan, majd az 1948-ban bekövetkezett halálától hivatalosan is Takáts Gyula 1949-es kinevezéséig vezette a múzeumot. A második világháború okozta dúlások nyomán állította visz- sza a múzeum rendjét. A megrongált múzeumi képeket restaurálta. A gyűjtemények anyagmegóvó munkáját jelentős mértékben segítette, hogy részt vett a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége által szervezett restaurátorképző tanfolyamon. 1963-ig a nyugdíjba vonulásáig a múzeum kiállításait szervezte és rendezte. 2002. január 26-án életének 102. évében hunyt el. T. Gy. - De visszatérve kérdésed lényegére, a gyűjteménygyarapításra fölhasználtam költő -és művészbarátaim ismeretségét, így Jékely Zoltánét, Vas Istvánét, László Gyuláét - hogy csak az általad is ismert neveket említsem. Egyik„körösztapád", Jékely révén szereztem meg többek között Nagy István egyik művét. Vas István feleségétől, Szántó Piritől pedig fontosnak tartottam, hogy legyen műve is itt, Kapósban. Borsos Miklós, Varga Imre érmet készített, Martyn Ferenc és Szabó Vladimír grafikát rólam. Bernáth Aurél somogyi kötődése, Vass Elemér tihanyisága ismeretes, kortársaim Martyn, Szász Endre képei, Borsos Miklós szobrai a kaposvári múzeumba kerültek. Vass Elemér a legismertebb vásznait a virágokról festette. A virágok hűek maradtak hozzá, a kék-fehér bokályban ott virítottak az évszakok küldöttei: íriszek, sárga liliomok, petúniák, szamárkórók s a tihanyi rétek valamennyi elbűvölő virága, amelyek a vásznon örök életet nyertek. Szabó Vladimir készített rólam egy ceruzarajzot, ő rokona volt Berzsenyinek a DukaiTakách családon keresztül. Az igazi irodalom nem helyhez kötött, ez áll a piktúrára is. Balázs János apám tanítványa volt. Sokszor járt nálunk s ecsetjének színei nagy hatással voltak rám. De visszatérve Egryre gyakorta üldögélt kisvendéglőkben. Szerette a tiszta ab- roszú terítéket, s a jó bort. Egyik alkalommal egy érdekes szövegű dalt dúdolt. Mind a szöveget, mind a dallamot ő komponálta: a varjúról, a télről s a borról volt benne szó. Szinte egy kurucos bordalt idézett. P.s.: - Mi kötötte Gyula bátyámat Siófokhoz? [MSJ] T. Gy.: - Lukács Károly Kerényi Károly klasszika-filológus apósa volt. Lukács nagy szeretettel és szívesen foglalkozott Siófok és a Balaton-mellék történetével, de főleg a halászattal, mert ő arról szinte mindent tudott, szinte a kisujjában volt az összes ismeret. Úgyhogy a siófoki múzeumot ő alapította, amelynek igazgatójául Együd Árpádot rövid időre én neveztem ki. Lukács sajnos nem sokáig vezette a múzeumot, azt percek alatt kellett megcsinálnunk, meg az egészet, szóval én is részt vettem - mint megyei múzeumigazgató - az avatási ünnepségen. Erről van egy nagyon kedves emlékem is, amelyet máig az íróasztalom őrzök. Egy ott kiállított, kitömött hattyúnak a tolla. Valamelyik szamár, egyik helybeli - sokat beszélgettünk ottan Lukácscsal a horgászatról -, mert tudta , hogy nagyon szeretek pecázni, hogy nekem kedveskedjenek, ott volt a vitrinben egy öreg kitömött hattyú, és annak rántották ki a tollát. S mielőtt elgyüttem, azt adták oda ajándékul, mondva: legyen akkor jó nekem pecázó buktatónak. Aztán idetettem az asztalomra a tintatartó mellé. Ez onnan való, Siófokról" (2007. április 17.) Matyikó Sebestyén József Z. Soós István: Tóth István állatorvos arcképe
