Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Matyikó Sebestyén József: Mesél a hattyútoll... Beszélgetés Takáts Gyulával
JUBILEUMI KÖTET Mesél a hattyútoll... Beszélgetés Takáts Gyulával Siófoki Helytörténeti Gyűjtemény Takáts Gyula költőt, a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum egykori igazgatóját 14-15 éves korom óta ismertem. Amikor múzeumi pályára kerültem, kikértem véleményét és javaslatát, többek közt a Siófoki Képtár, a siófoki múzeum képanyagának fejlesztését illetően. Nem volt művészettörténész, de jó érzékkel fejlesztette a múzeum gyűjteményét, mivel ifjú korában festői pályára készült. Erősen kötődött a Balatonhoz. Saját színes grafikáin szinte mindig a tóvidéket ábrázolta. Egyik állandó résztvevője volt, az Addio III. fedélzetén annak a vitorlástúrának, amit a Lipták házaspár szervezett, s amit Horváth Boldizsár orvosprofesszor-kapitány vezetett. A vitorlázások aranykorának az 1950-es és 60-as évek közti idő számított. A társaság tagjai között volt még évekig a hajóskapitányon és Liptákékon kívül Egry József, akinek badacsonyi háza gyakran a vitorlás utak célállomása, valamint azok a vízparti pontok voltak, ahol éppen Szabó Lőrinc, Örkény István, Keresztury Dezső, Bernáth Aurél, később Illyés Gyuláék, Déry Tiborék kerültek elérhető közelségbe. Takáts Gyula 1953-tól a Bece-hegyen töltötte nyarait. A Bala- ton-táj sokszínűsége, lágy és zord szépsége állandóan visszatérő ihletője és témája lett költészetének. T. Gy. - Egryvel a háború előtt hozott össze a sors, süllőzés közben, Badacsony alatt... Tőle is vettem a múzeumnak képeket. Barátságunk emléke a Vízitükör című kötetünk, ami csak 1954-ben jelenhetett meg, a már halott Egry mappájában, két dekli között vártak a rajzai, melyekről a szakértők véleménye az volt, hogy közlésre alkalmatlanok. Egrytől Varga Hajdú István hagyatékából sikerül a siófoki múzeumnak három képet vásárolnom, ez többmilliós értékkel gazdagította a várost. [MSJ] Én mindig szemben mentem a korral, a költészet mellett a festészet lírai hajlamommal együtt nőtt. Jórészt olyan műveket vásároltam, amiket támadott a hivatalos politika. De akkoriban sem volt pénz - akárcsak ma sincs semmire -, sikerült megvennem pár ezer forintért az osztrák Zimmerman: Ádánd látképe címmel 1848-ban föstött képét. Gyermekkoromtól képek és versek között éltem. Rippl-Rónai volt az első mesterem, ízlését idehaza kevesen értették meg. A Lonka-hegyi villában, mint diák, gyakori vendég voltam. Ma is emlékszem kedves virágaira: a skarlátvörös zsályára, a piros muskátlira, a krómsárga cíniákra, később ezek is megjelentek tervein. Martyn Ferenc húsz évet élt, mint serdülő gyermek és érett ifjú ember Rippl-Rónai környezetében. A Rippl-Rónai Ödön-féle múzeumi gyűjtemény darabjain látva láttam e húsz év lassú és kínzó fejlődését Rippl-Rónai utánzásától az önálló absztrakt stílusáig. Martyn Ferenc Berzsenyi sorozatát nagyon fontosnak tartottam, hogy megszülessen - (Martyn Ferenc ismeretségét Gyula bátyámnak köszönhetem [MSJ]). A Fő utcán mutatott be neki, majd később Pécsett, Káptalan utcai lakásán folytatódott beszélgetésünk Vilt Tibor társaságában, ahol a mester megszólaltatta orgonáját is. László Gyula kiállítását megnyitja Takáts Gyula a siófoki Kálmán Imre Emlékmúzeumban 287
