Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Marton Klára - Horváth Péter: Akik a gyűjteményi tárgyakat újra életre keltették
JUBILEUMI KÖTET A II. világháború és az azt követő viszontagságos időszak jelentős kárt okozott a gyűjteményben. A tárgyak egy része elveszett, a megmaradt, erősen leromlott állapotú tárgyakat sürgősen állagmegóvásban kellett részesíteni. A tisztítási, konzerválás! és restaurálási munkálatok szinte érdemi előzmények nélkül történtek. A tárgyak romlásának megállítása, jószándékú volt, de minden tudományos megalapozottságot nélkülözött. Megtörtént a múzeumi gyűjtemények országos felmérése, amelynek eredménye - a műtárgyak állapotát tekintve - igen lehangoló volt. Fontos feladattá vált a múzeumokban a restaurátorok létszámának növelése, szakmai tudásuk színvonalának emelése, valamint az elavult konzerválási - restaurálási eljárások felülvizsgálata és új módszerek, technológiák kidolgozása. 1960-ban Művelődési Minisztérium megbízásából létrejött a Központi Muzeológiai Technológiai Csoport (KMTCs), ami lényegi változást hozott a restaurátori munkában. Tevékenységük rendkívül sokrétű volt: többek között megfelelő képzettségű kémikusok, fizikusok, biológusok és régészek stb. bevonásával a konzerválást tudományos alapokra helyezték, országosan egységes továbbképző tanfolyamokat szerveztek. 1968-ban Központi Múzeumi Igazgatóság (KMI) néven egy összefogottabb formában szerveződtek újjá, és megindultak a lépcsőzetes, egymásra épülő képzési formák. 1974-ben vette kezdetét a főiskolai szintű képzés ezen a szakterületen. Z Soós István Somogy megyében a műtárgyak állapotáról való gondoskodás elsőként Z. Soós István festőművész nevéhez fűződik, aki mint restaurátor és művészeti vezető tevékenykedett a múzeum alkalmazásában 1947-1961 között. 1947-ben részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum (akkor MagyarTörténeti Múzeum) és a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége (KOF) által szervezett első restaurátor tanfolyamon. Az ott szerzett ismeretek alapján, tisztította, konzerválta a tárgyakat nyugdíjba vonulásáig. Maradandót alkotott 1949-ben a Szennai református templom festett fakazettáinak eredeti minták alapján való rekonstruálásával. Z. Soós István nyugdíjba vonulása után 1962-től a restaurátori feladatokat Kovács József látta el. 1963-ban végezte el a Központi Muzeológiai Technológiai Csoport által szervezett restaurátor, konzervátor továbbképző tanfolyamot. 1973-tól technikus, muzeológusként, majd 1975-1979-ig kiállítás rendezőként dolgozott. H. Bognár Zsuzsanna 1968-ban a gimnáziumi érettségi után került a restaurátor műhelybe, ahol 1981-ig dolgozott restaurátorként. 1971-ben elvégezte a KMI által szervezett restaurátor alaptanfolyamot. FI. Bognár Zsuzsa 1977-1981 között a Restaurátor Műhely vezetője volt. Főleg a régészeti kerámia restaurálásával foglalkozott, majd művészettörténeti tanulmányainak befejezését követően, nyugdíjba vonulásáig művészettörténészként dolgozott a múzeum Képzőművészeti Osztályán. Kovács József 255 H. Bognár Zsuzsa, 1974
