Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Ábrahám Levente: A Rippl-Rónai Múzeum Közleményeitől a Natura Somogyiensisig
JUBILEUMI KÖTET Tovább folytatva a számolást, ha hazánkban 41 621 faj fordul elő, amelyből Somogybán 9334 fajt tudtunk felsorolni Somogy faunakatalógusában (2001) akkor az 23 %-a a hazai faunának. A gerincesek előfordulási arányából kiindulva (73-82%) tudjuk megbecsülni a Somogybán előforduló összes állatok számát. így az 28-32 ezerre tehető, amiből biztosan csak 9334 fajt ismerünk, tehát 29-33 %-át a megye faunájának. Somogy faunakatalógusa (2001) 9 334 faj Becsült érték (2001) 28-32 000 faj Ezek alapján a laikus kérdésfeltevés már tudományos alapon megválaszolható, hogy csupán Somogyból is kevesebb, mint a felét ismerjük a megismerhető állatoknak, gyűjteményeinkben pedig csupán a töredéke található meg ebből. Nem is nevezhetnénk magunkat kutatónak, ha nem keresnénk röviden a miértekre a választ. Néhány ok azok közül, amelyek jelentősen hátráltatják a munkát: szak- emberhiány, feldolgozandó gyűjtemények hiánya, anyagi források szűkössége és végezetül egy ok a szakmai problémák közül: a tisztázatlan taxonómiai problémák. Terra incognita! Ismeretlen föld! - mondták a hajós felfedező népek, amikor egy addig ismeretlen új földterületet pillantottak meg. A Somogy Megyei Múzeum és annak munkatársai mit tudtak tenni annak érdekében, hogy a kutatások szintjén Somogy ne legyen ismeretlen föld, fehér folt. A hazai múzeumokban a természettudományi kutatás területén az 1950-es években Marián Miklós munkássága révén az országban az elsők között voltunk. Még a hazai muzeológiában is kiemelkedő volt, hogy vidéken önálló tudományos folyóirat indult el. Sajnos a Rippl-Rónai Múzeum Közleményei, a múzeum első tudományos folyóirata Marián Miklós Kaposvárról történt elköltözése után megszűnt. Ezt követően hosszú idő telt el, amikor 1973-ban - a megyei múzeumok között szinte utolsóként - ismét útjára indult egy helyi kiadású tudományos folyóirat Somogyi Múzeumok Közleményei néven, amely néhány cikk erejéig ismét tartalmazott természettudományos kutatási eredményeket. Ezáltal a Somogyi Múzeumok Közleményeiben megjelent néhány publikáción keresztül a természettudományos muzeológiai kutatásnak, feltárásnak csupán pislákoló fényei mutatkoztak Somogybán. Szerencsére nem sokkal később a „Mecsek és környéke természeti képe" tájkutatási program keretében (1974-1985) a Barcsi Borókás természetvédelmi célú alapkutatására került sor. A kutatás eredményei négy tanulmánykötetben láttak napvilágot a Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozatban, a Janus Pannonius Múzeum (Pécs) kiadásában. Majd szintén ebben a sorozatban jelent meg Borhidi Attila: Zselic erdei (1984) című monográfiája, amelyet a Zselic területéről összeállított több tematikus tanulmánykötet sajnos már nem követett. Ugyanis az 1980-as évek végén anyagi támogatás hiányában a Zselic szisztematikus kutatása - mire elkezdődhetett volna - már meg is szűnt. Ugyanakkor a rendszerváltás számos országos szempontból is komoly figyelmet érdemlő környezet- és természetvédelmi problémát hozott a felszínre, amely megkívánta a régióban dolgozó kutatóktól, hogy továbbra is összehangolt kutatási programokban dolgozzanak. A Somogy Megyei MúzeumokTermészettudományi Osztályának szervezésében 1989-ben kezdődött el a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet természetvédelmi feltárása. Ennek eredményeként 1992-ben megjelent a „Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága"címmel egy tanulmánykötet még a Dunántúli DolgozatokTermé- szettudományi Sorozatban, de már a Somogy Megyei Múzeumok kiadásában. A rendszerváltás után a korábban nagy folyóinkra tervezett környezetkárosító vízierőművek építése - nagyrészt az ökológiai kockázat mérlegelése folytán - elmaradt, s az alapkutatásokkal foglalkozó kutatók lehetőséget kaptak a terület fel- térképezésére, amelynek eredményeit a Dráva mente állatvilága I. II. (1995, 1998) tanulmánykötetekben jelentették meg és a vizsgált területet a kutatási eredményeknek köszönhetően 1996-ban nemzeti parknak nyilvánították. 1992-től a Somogyi Múzeumok Közleményei sorozat természettudományi része jelentősen kibővült, hiszen a kutatásszervezési tevékenység ekkor hozta meg az első eredményeket. A kétévente megjelenő sorozat néhány év után túl szűk keresztmetszetűnek bizonyult, mert jelentős számban kezdtek felszaporodni azok az iái ra»M*«tTrmx>MANYi ummat A BORONKA MELLÉKI TÁJVÉDELMI KÖRZET ÉLÓVIIAGA ÜtKÁWnllJ DOUKKATOK (A) TBIMÍSTKI-miiOMANYl «OKOZAT A DRÁVA MENTE ÁLLATVILÁGA, U. nm padka ar tm okává tmttm, a 239
