Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Ábrahám Levente: A Rippl-Rónai Múzeum Közleményeitől a Natura Somogyiensisig
JUBILEUMI KÖTET A Rippl-Rónai Múzeum Közleményeitől a Natura Somogyiensisig A Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán a természetvédelmi mérnök szakos hallgatókat tanítva az első órán a konzerváció-biológiai kutatások szigorú, következetes logikájáról, módszereiről szoktam beszélni. A másodévfolyamos hallgatók valószínűleg nemcsak az általam tanított tantárgy keretei között, hanem már az oktatásuk korai időszakában megtanulják, hogy a tudományos feltárás első lépéseként a kutatók a megoldandó probléma felvetését és a kutatások célkitűzéseit fogalmazzák meg. Vegyük most nagyító alá és helyezzük vizsgálataink középpontjába a természet- tudományi muzeológiát és ezen a szakterületen folytatott kutatásokat. Laikus emberektől gyakran hallottam már azt a kérdést, nemcsak a régészeti, újkortörténeti, hanem természettudományi stb. muzeológia szakterületére vonatkoztatva is, hogy „minek annyi tárgy a múzeumba". Ugyanezt lefordítva a természettudományi szakterületre és a kutatások szempontjából is értelmessé téve saját szakterületemen, a zoológiái kutatásokban ez így hangzana: hány állatfaj él(t) Somogybán? Egy kutató számára egy ilyen látszólag konkrét számmal megválaszolható egyszerű kérdés is komoly fejtörést okoz. Teljesen egyértelmű, hogy a kérdőszóra a válasz egy számérték. Az állatfaj kifejezés biológiai értelemben azonban már nem egyértelmű, de a természettudományi muzeológiai területen a Linnaeus (Linné) (1758) által bevezetett, alapvetően alaktani hasonlóságok alapján definiált fajfogalmat (morfospecies) használjuk. A kérdésben látjuk milyen jelentős szerepe van az időnek; jelen időben él, azaz még nem pusztult ki, nem fejlődött más fajjá. Múlt időben, a különböző földtörténeti korokban ezen a területen valaha élt állatfajok összességét jelenti. Az ige ideje határozza meg azt, hogy a kérdést mely tudományterület ismeretanyagán keresztül válaszolhatjuk meg. Somogy: kb. ezer éve létező földrajzi fogalom, de területileg nem állandó. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg itt élő állatfajok számára ez lényegtelen, mert sem térben, sem időben nem viszonyítható azok jóval nagyobb elterjedési területéhez és a fajok élethosszához. Amikor a Natura Somogyiensis első kötetét összeállítottuk, szintén erre a kérdésre kerestük a választ. Már a kötet tartalomjegyzékének áttanulmányozása után kitűnik, hogy az élőlények nagy része gerinctelen állatfaj. Ha megvizsgáljuk tehát azt, hogy hogyan oszlanak meg a fajok az élőlények között akkor azt találjuk, hogy azok 53%-a rovar. Több híres kutató korábban szintén feltette már ezt a kérdést a Földdel kapcsolatban és arra a következtetésre jutottak, hogyha a Föld rovarfajokban leggazdagabb területein a trópusokon megállapítják az ismert és az ismeretlen, muzeológiai szempontból leíratlan és a múzeumi gyűjteményekben még egyáltalán nem őrzött fajok arányát, akkor abból jó becsléssel megállapítható a Földön élő fajok száma. Erwin (1982) 1,5-3 millió Erwin (1989) 50 millió Stork (1988) 10-80 millió May (1989) 10 millió Gaston (1991) 8,7 millió Briggs (1991) 12 millió Hammond (1992) 12,5 millió Látjuk, hogy a különböző kutatók a Föld más és más trópusi térségeiben vizsgálódva nagyon eltérő eredményt kaptak. Bármennyi is legyen a Földön a jelenleg élő fajok száma, sajnos a tudomány ebből csak a töredékét ismeri. A becsült leírt fajok száma: 1,5 millió. Azaz e fajok „keresztelője", múzeumi lajstromba vétele (elnevezése) már megtörtént, de többségükről semmit sem tudunk, pl. mit eszik, milyen szaporodási szokásai vannak, stb. A globális léptéktől tekintsünk el és koncentráljunk szűkebb környezetünkre, hazánk területére, vizsgáljuk meg azt, hogy itt hány faj él valójában. Erre vonatkoztatva is készítettek már hazai kutatók becsléseket. Az elsőt épp a Honfoglalás 1000 éves évfordulójának alkalmából (e munka több mint két évtizedig tartott). A Fauna Regni Legféltettebb kincsünk, a Föld (Űrfelvétel NASA) eukarióta egysejtűek; 237
