Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Ábrahám Levente - Juhász Magdolna - Nagy Lóránt: Emlékképek az 1950-es évekből

Zsombékos a Baláta-tó szélén

Adrovanda, a Baláta híres rovarfogó növénye

100 ÉVES A MÚZEUM

A Baláta-tó keleti partján

gimnáziumot tönkretették. Összetörtek, zúztak mindent. Egy ideig hadikórház volt. Kétszer is bementünk a szertárat megnézni, borzalmas állapotban találtuk. Minden ki volt rángatva, az iskolának gyönyörű ásványgyűjteménye volt. Szóval a háború után az összetépett osztálykönyvekből csináltunk lábszárvédőt a viperák ellen.- Hogyan teltek a Balátán a terepi napok?

Kicsi növénygyűjtő ásóval a gyerekekkel mi magunk ástuk egy kutat a Balátán, hogy ne kelljen Kaszópusztára bemenni. A teavizet onnan mertük, nagyon mély kút volt. Egy botra kötöttük a teafőző edényt, úgy mertük a vizet. Persze csak fölforralva lehetett meginni. Barna maradt, mert ez mocsári víz. El is nevezték a gyerekek „balátai-malátának". A terület elhagyatottságára jellemző volt, hogy rendszerint, amikor hajnalban fölébredtünk akkor szokott átvonulni egy vad anyakoca és 4-5 csíkos gyönyörű kismalaca a sátor mellett.Tehát olyan csendes vidék volt és annyira elhagyatott, hogy mi csak nyugodtan sátoroztunk, ezek meg hajnalban zavartalanul ott mászkáltak.

Itt van néhány tárgy, amelyet a múzeumnak adok. Ez volt a gyűjtőmappám, ebbe gyűjtöttük a növényeket. Itt van egy vipera leszorító bot, hát persze nem nagyon látszik, de ezzel szorítottuk le a viperákat. Ősi dolgok ezek. Itt van a Balátáról egy kép. Ugye más közlekedőeszköz akkor nem volt csak a kerékpár, így Somogyszobról iszonyúan fölpakolva mentünk ki mindig a tóhoz.

Mennyit változott a Baláta és környéke a Miklós bácsi első terepfelvételei óta! Most a magasles mögött fiatal fenyők vannak. Ott a fenyves előtt talán homoki gyep lehetett. Ugyanis az egy domb. Emlékszem Borhidi Attila egyik közleményében még homoki gyepként van feltüntetve.

Amikor legutóbb ott voltam - van annak immár vagy 6 éve - akkor nem volt már meg a Menics-rét sem. Bokros, magas füves volt. Nem tudom most milyen? Mellette a tölgyes helyén is kis fenyves van egy dűnén. A Balátáról írtam egyik első tanulmányomban, ez a levéltári közleményekben jelent meg, és ez a különlenyomata. Hála Kanyar Jóskának, a levéltár igazgatónak akkor ez elég sok példányban jelent meg, és ennek következtében a Baláta nagyon nevezetes lett. Boros Ádám mohás járt ugyan ott, de nem volt a köztudatban.- Meg vannak nálatok a különlenyomatáim?- Igen. A levéltári kötetek meg vannak, de a dedikált különlenyomatok külön kincsek lesznek a gyűjteményünkben. A szakmai könyvtárunkban nincsen még dedikált példány.- Na majd bele is írok a tiszteletetekre.

No, hát ott hagytuk abba, hogy a Balátán a kutató számára primitív körülmények voltak. Sokszor kimentem magam is sátorozni. Ez rendkívül élménydús volt. Elsősorban a viperával kapcsolatos kutatásokat végeztem. Arról is van itt egy pici kis közlemény. Jellemző a Baláta mikroklímájára az is, hogy volt olyan éjszaka, amikor reggel fölébredtem és a nyírfák csöpögő nedve megfagyott. Ezt írom is itt. Ebből is látszik milyen