Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?
JUBILEUMI KÖTET Andocs - avar temetők és a középső rézkor felderítése Az 1960-as évek kutatásai fontos régészeti eredményeket hoztak Andocson. A faluban késő bronzkori, míg Nagytoldipusztán és az Újhalastónál, a középső rézkori Balaton-Lasinja és a késő rézkori Badeni kultúra változatos kerámiaanyaga összefüggő (ház-szerű) gödörrendszerekből és tárolóvermekből került elő, több csontból készült nyílhegyet is találtak. Andocs nem csak az őskori leleteiről vált ismertté, hanem az avar temetőkről is. Még a 19. században került elő 10 bolygatott avar sír Németsűrűn. 1962-1966 között a Kossuth (régi nevén Temető) utcában és környékén, valamint ettől a temetőtől északra, egy km-re, halastó építéskor kerültek elő sírok. A leletmentéseket és feltárásokat Garam Éva és Draveczky Balázs vezette. A leletmentések nehéz körülményeit jellemzi, hogy az utóbbi temető első 25 sírját két éjszaka során kellett megmenteni, összesen 27 sír került elő. A Temető utcai temetőhöz 149 sír és számos szórványlelet tartozott. A feltárt sírok közel fele bolygatott volt, a korabeli rablások általában a sírba tétel után néhány évvel történtek. Az egyik sírban talált vasásó talán az egykori sírrabló eszköze lehetett. Egy lovas temetkezést sikerült feltárni. Számos esetben szerepelt tyúktojás mellékletként, az egyik sírban nagyméretű lúdtojás is volt. A férfiakat övvel helyezték a sírba, fegyvereikkel (kard, lándzsahegy és nyílhegyek) együtt. A németsűrűi és az újhalastói temetkezésekre a 7. század elején került sor. Felhagyásuk után létesült a harmadik, legnagyobb temető, melyet a 9. század elejéig használtak. Somogyszil - római temető 1964 és 1968 között, 148 síros késő római kori temető leletmentését végezte el Draveczky Balázs Somogyszilben. Akárcsak Ságváron, nem a teljes temető feltárása valósult meg, a későbbiek folyamán többször kerültek elő még sírok. A somogyszili temető nem katonai létesítmény mellé települt, hanem egy nagyobb telephez és egy, az 1980-as években megtalált, római birtokközponthoz (villa rustica) tartozott. Emiatt, bár a két temető leletanyaga hasonló, a szomogyszili kevésbé gazdag. Érdekes módon a kerámiaedények, még a mázas edények esetében is, a somogyszili tárgyak változatosabb formákat mutatnak, viszont jóval kevesebb és kevésbé változatos formájú üvegedényt ismerünk a szili temetőből. Azonban többféle fibula volt itt, és nagyobb a vastárgyak aránya is. Középső rézkori csőtalpas tál Merice - magasfülü pohár - a későrézkori telepről Mázas edények a temetőből Kések, kézi guzsalyok (szövés-fonáshoz használt eszközök) mellett csipesz, olló is előfordul a sírokban. Bár ez a temető, mellékleteit nézve, valóban nem olyan gazdag, mint a ságvári, innen is ismert egy különleges darab. Az 52. sír bronzdísze Medúza-főt ábrázol. A görög mitológiából ismert motívumnak bajelhárító szerepe volt. A somogyszili temető az egykor Somogy megyéhez, ma már Tolnához tartozó alsóhetényi erőd közelében található, a két helyet összekötő római kori út közelében. Ezen a római úton kerülhetett ide az a Duna túloldaláról betörő barbár szarmata harcos is, akit itt temettek Somogyszilben, a Kálváriadombon. A lovassír emlékeit a Magyar Nemzeti Múzeum, míg a szili római temető teljes anyagát a Rippl-Rónai Múzeum őrzi. Németh Péter Gergely Rátétdíszes mázas korsó
