Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Juhász Magdolna: A táj meghatározó elemei
100 ÉVES A MÚZEUM Hagyás fa fás legelőn Barlangi medve koponya Őslénytani vitrin a kiállításban Tájhasználat és a természet megismerése Az utóbbi mintegy hatezer évben egyre növekvő mértékben van jelen emberi tevékenység a Kárpát-medencében. A letelepedett első kőkorszaki (neolit) csoportoktól kezdve fokozódó emberi hatások nyomai fedezhetők fel. Közben többször elnéptelenedett a terület, ezekben a fázisokban regenerálódott. Azonban a Kr.e. 3-2. században megjelent keltáknak köszönhetően olyan tájformálódás indult meg, ami egyértelműen jelzi, hogy az emberi hatás elért egy pontot, ahol a környezet fejlődése a korábbihoz képest teljesen más irányt vett, és teljes körű regenerálódásra később már a lakosságszám és emberi hatás csökkenésénél sem volt lehetőség. Erdők tűntek el, fűfélék terjedtek el, a föld hasznosításának csúcsa a 10-15. századra tehető, az akkor kialakult térszerkezet hosszú időre állandósult. Az emberi hatások mértéke a technika korában egyre jelentősebb, mivel a rendelkezésre álló gépek segítségével a tájat teljesen átformálhatjuk. Azonban a fokozódó tájátalakítás során egyre inkább jelentkeznek az emberi lét szempontjából aggasztó hatások. Az erdőtakarótól megfosztott területeken a klimatikus szélsőségek fokozódnak, a termékeny talajréteg lepusztul, világszerte egyre nagyobb a végsőkig „lehasznált" lakatlan területek aránya. Tájak átfogó természettudományos megismerésének első írásos dokumentumai a Kárpát-medencében a 18. század végén készültek. Az ebben az időszakban keletkezett, természeti környezetre vonatkozó hiteles adatok katonai célú felmérésekből Gyertyános-tölgyes erdő a Zselicben Mocsári növényzet a Kapos árterületén 206
