Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Anyagok, formák, szép tárgyak, műremekek: az iparművészeti gyűjtemény
Szecessziós tükör, 1900-as évek eleje Szecessziós üvegváza, 1900-as évek eleje Múzeumunkban található több darabos, intarziás ebédlőgarnitúrája (szekrény, vitrin, asztal és székek) azon bútortervei közül valók, melyekben a barokk stílus újjáélesztett hagyományait egy sajátos, magyaros formavilággal ötvözi. Az együttes az 1920-as években készülhetett, és Germanus Gyula hagyatékból származik. A kezdeti, csekély műtárgyvásárlási keretből eleinte csak századfordulós, történeti iparművészeti anyagot vásároltunk. Szórványos egyéni vásárlások után (Szuppán Irén, Karsai Judit, Horváth Márton) porcelán és üveg design-tárgyak gyűjtésével megkezdődött egy speciális gyűjtési profil kialakítása, de a kezdeményezés néhány készletsorozat beszerzése után elhalt. Ugyanekkor egy 80 darabból álló, Művelődési Minisztériumtól és Lektorátustól kapott jelentős textil- és kerámiaegyüttes révén a kortárs magyar iparművészet markáns alkotóitól kerültek egy-egy életművön belül kulcsfontosságú darabok a gyűjteménybe. Elsőként 1983-ban a minisztériumi vásárlásokból egy 24 darabos iparművészeti együttes révén alakult ki az első egység, jobbára kerámiából Gorka Lívia, Gádor István, Kecskeméti Sándor kerámia illetve Horváth Márton, Szabó Erzsébet üvegtárgyaival. Ezt később jelentős textilanyag egészítette ki Polgár Ildikó, Barát Hajnal, Szuppán Irén, Droppa Judit, Hübner Aranka, Szilágyi Júlia alkotásaival. Az 1990-es Dunántúli Tárlat díjazott művészeitől további 11 db Németh János, továbbá Geszler Mária, Jegenyés János, Kertészfi Ágnes kerámia-, porcelán- és üvegtárgyai kerültek műfaji megkötöttség nélkül a kortárs iparművészeti gyűjteménybe. Az iparművészeti gyűjteményben sajátos egységet képeznek a bárdibükki Goszthony Mária kerámikusművész alkotásai. Goszthony Mária hagyatékában a korábban említett festmények és grafikák mellett a művész kerámiaművészetét reprezentálják a gyűjteményben szereplő, töredékesen megmaradt asztali szervizek, vázák, dísztányérok. A bárdibükki kerámiaműhely Fiorenza műhely néven az itáliai reneszánsz kerámiák díszítőművészetét adaptálták. A Fiorenza műhely megnevezés Bárdibükk művészi fantázianeve volt, mellyel Goszthony Mária és művésztársai saját kerámiáikat megkülönböztették az egyéb termékektől. Az Itáliából magukkal hozott reneszánsz inspiráció érvényesült mind a formaviláguk, mind az alkalmazott díszítéseik tekintetében. A bárdibükki műhely vezetője és szellemi irányítója Goszthony Mária volt, ugyanakkor e műhelyből kiemelkedett Goszthony Mária barátnője, Josipovich Ida nagyszerű plasztikai érzékével, a dekorációinak egyéni invenciójú, szellemes megoldásaival. A formára vonatkozó elképzeléseket, terveket az itáliai minták alapján maguk a művésznők készítettékel, míg a nehéz fizikai munkát igénylő korongozást fazekasmesterekkel végeztették. Kezdetben Vörös József, kaposvári kályhásmester, majd Tamás László kaposvári népi iparművész, valamint Kurutácz Mátyás mohácsi fazekas mester dolgozott a bárdibükki műhely számára. A Fiorenza műhely kerámiái általában funkcionális jellegű étkészletek, teás és kávés szervizek, desszertkíPolgár Ildikó: Idol, 1982 körül Szuppán Irén: Omlás, falikárpit, 1986 199
