Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
100 EVES A MUZEUM Donáth Péter: Cím nélkül, 1991 Prutkay Péter: Hősi halotti fészek, 1988 Hegedűs 2 László: Sárga spirál, 1996 A Közalapítvány által megvásárolt műtárgyakat a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményének önálló részeként kezeli. Az intézmény a muzeális emlékek védelméről szóló törvényerejű rendelet előírása szerint gondoskodik a kialakuló gyűjteménycsoport védelméről, kezeléséről és kiállításáról. A reményteli indulást követő néhány évben kiderült, hogy központi forrásokból nincs lehetőség támogatást szerezni, és az alapítvány csak helyi forrásokra számíthat. Ez nagyon esetleges, és csak néha csurran-cseppen: 2002-ben Pauer Gyula művét sikerült a városi önkormányzat segítségével megvásárolni, míg 2009-ben a megyei önkormányzat nyújtott 100 ezer Ft-os támogatást, amely Szántó Tamás kerámiájának formájában gyarapította az iparművészeti gyűjteményt. Stílusok, irányzatok, szemléletmódok Rippl-Rónai Ödön színvonalas kortárs gyűjteménye révén megteremtődtek egy jó színvonalú XX. századi gyűjtemény alapjai, de a folytatás - különösen hosszú évtizedek kihagyása nyomán - elmaradt. Ha a modern magyar művészet felépülését nézzük, akkor nagy hiányokat kell elkönyvelnünk különösen az 1940-60-as évek közti időszakból. Az időnként meglóduló, máskor megtorpanó szerzések nyomán a kortárs gyűjteménynek több olyan műtárgycsoportja alakult ki a 70-es évektől, amely számottevő alkotókkal, erőteljes művekkel képvisel egy-egy művészeti vonulatot, de e tendenciák reprezentációja korántsem teljes. Az Európai Iskola stíluspluralizmusát Barcsay Jenő, Gadányi Jenő, az Elvont művészek csoportjából Martyn Ferenc és Gyarmathy Tihamér képviseli. Az 50-es évekből Bernáth Aurél munkáspannói a szocialista realizmus kötelező programjának meghirdetésére keletkezett. Az ötvenes-hatvanas évek generációváltásának fő reprezentációja gyűjteményünkben Kondor Béla. A kaposvári gyűjteményből az 1960-70-es évek neoavantgard irányzatai csaknem teljes mértékben hiányoznak, ehelyett inkább a neoavantgarde stílusok továbbélése jelenik meg. Az absztrakt expresszionista gesztusfestmények és kalligráfiák közül lírai emelkedettségével tűnik ki Tőig Molnár Zoltán festménye illetve Csorba Simon expresszív Hegyeskő c. alkotása. A pop art vonzáskörébe tartozó alkotásokat többek között Kocsis Imre, Kéri Ádám, Pinczehelyi Sándor, Barabás Márton képviseli. Prutkay Péter a Szürenon kiállítások és a Balatonboglári kápolnatálatok egykori résztvevője alkotásaiban rendkívül érzékenyen reagál társadalmi kérdésekre, a jelenkor aktuális problémáira, paradoxonjaira. Történelmi asszociációkat tartalmazó műveiben gyakran ironikus hangvétellel kapcsolja össze a hivatalos emlékmű és történelem, illetve a privát viszony és személyes tanulságok kérdéseit. Igényes grafikai munkássága mellett a művész különös gonddal készít sajátos objekteket, melyek gyakran egyfajta kelet-európai történelmi panoptikum asszociatív darabjai. Prutkay Madárfészek-sorozatának kaposvári gyűjteményben található darabja érdekes és ugyanakkor jellegzetes mű: civilizációs termékekből és természetes képződményekből összeállított kompozíció. Szintén a popos abszurditás továbbélő világába vezet Hegedűs 2 László Spirál c. művészkönyve. Jellegzetes példája a művész - hétköznapi tárgyakat abszurd szituációba helyező - műveinek, melyek a valóság látszatának felkeltésével irracionális helyzeteket fejeznek ki. A konceptuális műtárgycsoportjából Csáji Attila rendszerkritikus grafikái adnak ízelítőt. A figurativitás konceptuális áramába kapcsolódik „Utcakő, a proletáriátus fegyvere"című sorozatának lapja, ahol az utcakő neylondobozban szállítható forraBarabás Márton: Negatív belső tér, 1985 körül Pinczehelyi Sándor: Karácsonyi lap, 1982
