Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
JUBILEUMI KÖTET underground kiállítóhelyévé, a magyar neoavantgárd meghatározó központjává tették a kápolnát. E kiállítások a Kádári művészetpolitika tiltott kategóriájába tartoztak, így a balatonboglári kápolna körüli csoportosulást a hatalom 1973 augusztusában adminisztratív eszközökkel felszámolta. 1971 nyarán a Somogyi Hírlap és a Magyar Hírlap révén ellenséges hangú sajtókampány indult a modern szellemiségű kiállítások ellehetetlenítésére. A cikkek és a Megyei Tanács nyomása nyomása következtében a megyei párttitkár felkérésére a Somogy Megyei Múzeumok igazgatóhelyettese véleményezte a balatonboglári kápolnatárlatokat - elsősorban a korábban megjelent sajtócikkek alapján. Draveczky Balázs múzeumigazgató állásfoglalása, melyben elhatárolta magát az avantgarde szellemiségű tárlatoktól, hozzájárult a kiállítások kapcsán a negatív véleményalkotás kialakításához. (Draveczky Balázs összefoglalója a káponatárlatokról B. Gy. az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága titkára számára 1971. november 17-én, melyben javasolja, hogy inkább helyi képzőművészeknek rendezzenek kiállítást a művelődési ház vagy a KISZ bekapcsolásával.) Draveczky Balázs mentségére mondjuk, hogy 1971 őszére már olyan erős nyomás nehezedett a kiállítás-sorozat szervezőire, hogy sem a művészeti szakma, sem a kulturális intézmények nem mertek kiállni a tárlatok mellett. Ráadásul a kiállítások objektív megítélését nehezítette, hogy a 70-es évek elején még mindig nem volt művészettörténész szakember a múzeumi szervezetben. Mindezek után nem meglepő, hogy a Rippl-Rónai Múzeumban nyomát sem látjuk az 1970—73-ig futó kiállítás-sorozatra történő bármiféle reagálásra: az aktuális múzeumi vezetés nem ismerte az ott kiállító művészeket, és nem élt a kínálkozó alkalommal, hogy a művészeket a gyűjtemény fejlesztése érdekében megismerje. Draveczky Balázs passzív viszonyát a nyomába lépő Bakay Kornél folytatta, így a balatonboglári kiállításoknak nem maradt nyoma a múzeumi gyűjteményben. A hiány pótlására a rendszerváltás után próbáltunk meg néhány alkotást beszerezni pályázatok segítségével. A 70-es években felálló minisztériumi szakfelügyeleti rendszer - nem kis mértékben a művészeti élet fentihez hasonló eseményeinek megelőzése szándékával - egy új minisztériumi rendszabályt dolgozott ki, ami a múzeumi műtárgygyűjtés koncepciójára is szigorú megkötéseket vezetett be. Az új rendszer országosan érvényesített művészetpolitikai okokra vezethető vissza: első jele volt a művészetre fordítandó állami összegek sajátos szempontú csoportosításának. A rendelet szerint a Rippl-Rónai Múzeumnak országos körben nem, csak Somogybán volt szabad műgyűjtést, vásárlást végezni. A rendelet az országos körű gyűjtés korlátozásával továbbra is lehetetlenné tette, hogy Kaposváron a képzőművészeti anyagot a Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény továbbfejlesztésével egy ahhoz hasonlóan színvonalas (a pécsi gyűjteményhez hasonló) átfogó kortárs gyűjtemény irányába fejlesszék. Ez a kikötés a helyi gyűjteményfejlesztési koncepció prioritásaként a somogyi klasszikusok műveinek megszerzését irányozta elő, tehát elsősorban a 19-20. századi, megyei vonatkozású anyagok fejlesztésére ösztönzött. E korszak az emlékmúzeumok kialakításának ideje, amely 70-es évek második felén akkor kezdődhetett el, amikor Horváth János személyében művészettörténetben járatos szakember került a Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény élére. A múzeumi költség- vetés és rendszeres költségtervezés lényegében folyamatos lehetőséget biztosított - szerény keretek között - egyfajta átgondolt és következetes gyűjtésre. A múzeumi költségvetésből finanszírozott, nagy léptékű gyűjtői munkát somogyi klasszikusokra alapozott kisebb emlékmúzeumok avatása jelzi. A múzeum az elkövetkező 10 évben több állandó kiállítóhellyel bővült, és ezek képzőművészeti kísérőanyagát lényegében a 70-es évek vásárlásai teremtették meg. Csáji Attila: Egységben az erő, 1975 Kondor Béla: Kompozíció József Attila Hazám című verséhez, 1971 183 Kondor Béla: Kompozíció József Attila Mama című verséhez, 1971
