Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
JUBILEUMI KÖTET A 60-as évek elején Somogybán is elkezdődött egyfajta erjedés, mely lassan, fokozatosan szétfeszítette a korábbi kereteket. A változást elősegítette az a fiatal generáció, amely 1956 után került ki az egyetemekről. Ők nyitottabbnak bizonyultak a modern vizuális kultúra új értékei felé, és valóságábrázolásuk nem emlékeztetett a korábbi felfogásmódokra. Csiszár Eleken kívül megjelent Kaposváron a pályakezdő Lóránt János, aki 1959-ben, végzett Szegeden a Tanárképző Főiskolán, és házassága révén került Kaposvárra. Lóránt János expresszív-drámai tájélménye nyomott hagyott az itt élők munkáiban. Művészi hatása Kaposvárról történő távozása után is hosszú időre szólóan kimutatható Ruisz György, Gerő Kázmér illetve később Bagó Bertalan festészetében. Lóránt és Csiszár mellett több, a művészeti főiskoláról kikerül fiatal telepedett le Kaposváron Szekeres Emil, Honty Márta és Bors István illetve Weeber Klára és Szabados János személyében. Ők valamennyien önálló státuszú művészek-,,civil"foglalkozás nélkül, így kiszolgáltatottságuk sokkal nagyobb volt a többiekénél.Természetesnek tartották, hogy nem keresnek más foglalkozást: a művészetükből kívántak megélni. A 60-as években beinduló nagy állami beruházások még alig érte el őket.. E fiatal nemzedék érdekében emelte fel szavát Lóránt János a Népszabadság 1964. február 22-i számában Ne legyen mostohagyerek a képzőművészet címmel. Hosszan sorolva a problémákat:„Sajnos nem könnyű a megyében élő képzőművészek helyzete, ugyanis nincsenek műtermek. A legutóbbi másfél évtizedben mindössze egy műtermes lakás épült. A megyei tanács az idén megvásárolta a két évvel ezelőtt elhunyt Kunffy Lajos somogytúri házát. Az itt alapítandó művésztelepen a somogyi festők és szobrászok alkotói barátságot köthetnének az ország más vidékein élő művészekkel.... A hivatalos szervek részéről sokkal nagyobb anyagi támogatást várnak a képzőművészek. Pécsett például ösztöndíjjal segítik az arra érdemes írókat és képzőművészeket.... A Kaposvári Városi Tanács ugyan többször írt ki már pályázatot, és szép számmal vettek rajta részt a képzőművészek; a lassú ügyintézés, a zsűri döntésének utólagos megváltoztatása azonban rontotta a pályázati hitelét... Helyes lenne a jövőben helyieket is megbízni a megyébe kerülő képzőművészeti alkotások kivitelezésével. A megyei tanács helyes törekvését bizonyította a Rippl-Rónai József születésének századik évfordulóján alapított díj. ... Jó lenne, ha ehhez hasonlóan a szakszervezetek, a Hazafias Népfront, a nagyobb üzemek is alapítanának díjakat. Kevés a kiállítóhelység is a városban. A Rippl-Rónai Múzeum termei kicsik, világításuk nem megfelelő. Legfeljebb kisebb képeket lehet kiállítani... Sok a panasz a Budapestről leutazó zsűrikre. Nem szívesen jönnek vidékre, ha meg elszánják magukat, kutyafuttában bírálják el az alkotásokat." Csaknem egy évtizedbe telt, míg Lóránt János figyelemfelhívó szavaiból valami megvalósult, a művész ezt nem tudta kivárni, és 1966-ban Salgótarjánba költözött. Lóránt Pécs városát hozta fel a viszonyítás alapjául: Dunántúlon legerősebb vonzást a művészeti központnak számító Pécs gyakorolta. A 60-as évek elején formálódó pécsi avantgarde az egész vidéki Magyarország vizuális kultúráját megérintette, és különösen nagy hatást gyakorolt a dél-dunántúli négy megye (Baranya, Tolna, Zala és Somogy) művészeti életére is. A földrajzi közelség miatt átjárás volt a két város, Pécs és Kaposvár értelmiségi rétege közt, ami a mindenkori együttműködés alapja volt. A Kaposváron élők számára Pécs mindig tájékozódási pontnak tűnt. A nagy hagyományú művészeti élet, a műfajok változatossága, a művészek létszáma és a fiatal művészettörténészek, Romváry János, Hárs Éva jelenléte az iparváros dinamikus fejlesztési elképzeléseivel felerősítve vitathatatlanul Pécs művészeti dominanciája mellett szólt. A pécsi avantgarde elsőként Martyn közvetítésével jelent meg Kaposváron. Martyn gyakran tartózkodott Kaposváron, ugyanis családi kapcsolatai a szülővároshoz fűzték. 1945-től kezdve folyamatosan kapcsolatban állt a somogyi párt és megyetanácsi vezetéssel is. A Roma hegyi villában lakó testvérénél, Martyn Róbertnél festette kuruc témájú képeit, így sok időt töltött el a városban. Gyakran szerepelt a somogyi tárlatokon is, és több fiatalra - pl. Szekeres Emilre - nagy hatást gyakorolt. Martynt sokan tisztelték, de igazán szoros kapcsolatba nem került a helyi művészekkel. A fokozatos kulturális élénkülés jele, hogy soha annyi kiállítás nem nyílt, mint a 60-as évek második felében a legkülönbözőbb helyszíneken: kiállítótérként a múzeum hegemóniája ekkor szűnt meg. Nagyobb sajtófigyelem és meginduló tanácsi (nem múzeumi!) vásárlások követik azt a folyamatot, melyben a követlen propaganda szerepét betöltő tárlatok helyét egyre inkább demonstratív, helyi kultúrpolitikai szerepet betöltő megyei csoportkiállítások veszik át. Az országos vagy nemzetközi kitekintésű, „importált" rendezvények mellett Takáts Gyula az igazgatása alatt Lóránt János: Gyárudvar, 1969 Szabados János: Buzsák, 1974 Szekeres Emil: Reggel a tengernél, 1975 körül 179
