Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény

100 ÉVES A MÚZEUM Martyn Ferenc a Somogyi Képtárban, 1982 k. Martyn Ferenc: Figyelő madár, 1946 Martyn Ferenc: Flódolat Berzsenyinek, 1968 Az 60-as években szerencsés helyzetként könyvelhetjük el, hogyTakáts Gyula a gyűjteményfejlesztésben is kamatoztatta a költői munkássága során kialakított kapcsolatokat. Kunffy Lajos halála után elsőként Martyn Ferenchez fűződő barát­sága hozott megújulást a kaposvári művészeti gyűjtemény történetében. Takáts Gyula Martyn Ferenc szellemi vonzáskörébe a baráti körébe tartozó Vass Istvánon keresztül került-annak felesége, Szántó Piroska illetve az Európai Iskola művészei­hez fűződő kapcsolata révén. Martyn rendszeresen hazajárt szülővárosába, Kapos­várra, hogy zsűrizte a helyi kollektív tárlatokat, és ilyenkor a helyi fiatal művészeket az újítások irányába orientálta. Nyílt támogatója a pártapparátusban nem volt, és inkábbTakáts Gyula révén került a hivatali vezetők hosszabb távú elképzeléseibe a 60-as évek második felétől. A művész - egyfajta kompromisszum gyanánt - elébe ment annak is, hogy a helyi pártvezetés kifogásolja „modernizmusát": Somogybán 54 darabos, Berzsenyiről készült sorozatával szerepelt és aratott sikert - és ezzel erősítette az irodalmárok, így Takáts Gyula által kialakított pannon szellem nimbu­szát is. Martyntól 1969-ben és 1971-ben két részletben vásárolta meg Takáts Gyula a csaknem félszáz darab grafikából álló Berzsenyi sorozatot. A megszerzett anyag nagyobbrészt nem kifejezetten képzőművészeti, hanem irodalmi vonatkozású. A niklai Berzsenyi kúria helytörténeti jelentőségű hagyományápolása miatt került Kaposvárra, maguk a grafikai lapok nem tartoznak Martyn jellegzetes életművébe. Takáts Gyula e rajzokhoz kiegészítésül vásárolta meg a Figyelő madár című fest­ményt, amely a Martyn szürreális nonfigurációjának egyik szép darabja. A múzeumigazgató a Martyn grafikák vásárlásával párhuzamosan - valószínű­leg szintén Vas István és felesége, Szántó Piroska hatására - Európai Iskolás műve­ket is szerzett a Bizományi Áruházból. A szentendrei és posztnagybányai festők mű­veinek szórványos gyűjtésével a 30-as évek klasszikusnak tekinthető anyagrésze, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Kmetty János és Paizs-Goebel Jenő művei kerültek a múzeumba. A költő köteteinek gyakori illusztrátora volt Würtz Ádám: ennek kap­csán jutott a múzeum a művésztől való közvetlen vásárlás nyomán egy 5 darabos grafikai kollekcióhoz is. Általánosságban elmondható, hogyTakáts Gyula töreke­dett élvonalbeli művészek viszonylagosan modern anyagának megszerzésére, de válogatási szempontjait elsősorban irodalmi kapcsolatai határozták meg. A gyűjtőkör megoszlása rendkívül élesen vetődött fel a 60-as évektől kezdve, és tart lényegében máig. Rippl-Rónai Ödön végrendelete nem határozta meg azt, hogy helyi vagy országos körben keresendő alkotásokról ill. művészekről legyen szó a kortárs gyűjtemény továbbfejlesztésekor. A hagyatékot tekintve Rippl-Rónai Ödön az utóbbiban gondolkodhatott, és a múzeumban dolgozó művészettörté­nészek törekvései későbbiekben is az országos jelentőségű profil elvét követték. Ugyanekkortól a gyűjteményfejlesztés és a műtárgyvásárlás iránya folyamatosan összekapcsolódott a sajátos szempontokat figyelembevevő helyi művészetpoliti­kai szándékokkal. 176

Next

/
Thumbnails
Contents