Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
JUBILEUMI KÖTET Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény Az előzmények: Rippl-Rónai Ödön végrendelete A Somogy Megyei Múzeum kortársakra alapozott képzőművészeti gyűjteménye a századelő első évtizedeiben rendkívül jó adottságokkal indult. Az első múzeumi közgyűjtemény megalakulása Kaposváron 1909-ben történt Somogy megyei Múzeumi Egyesület néven. Kezdetben a régészeti és természettudományi értékek mellett nem gyűjtött képzőművészeti alkotásokat. Időközben somogyi képzőművészek, Rippl-Rónai József, Kunffy Lajos és Bosznay István ígéretet tettek, hogy ha felépül a múzeum jellegű kultúrpalota, műveik javából egy-egy szobára valót adományoznak. Az így létrejövő gyűjtemény elhelyezését szolgáló kultúrpalota megépítése azonban egyetértés hiánya miatt kudarcba fulladt, az ajándékozások is megrekedtek. A Múzeumi Egyesület egy helyi kaposvári festő, Kopits János városképeinek megszerzésében sikeresebben tevékenykedett, de a begyűjtött művek inkább csak várostörténeti szempontból voltak érdekesek. A Múzeumi Egyesülettel párhuzamosan egy másik, sokkal ígéretesebb múzeumlétesítés is folyamatban volt Kaposváron: ezúttal Rippl-Rónai József testvéröcs- cse, Rippl-Rónai Ödön személyében ehozzáértő ember gyűjtőszenvedélye által mozgatva, amint arról korábban egy másik tanulmány szól e kötetben. Rippl-Rónai József Kaposvárra települése és Rippl-Rónai Ödön kortársakra alapozott gyűjteménye kiváló lehetőséget kínált a modern képzőművészeti anyag gyűjtésének folytatására. A két világháború közti időszakban Rippl-Rónai Ödön végrendelete határozottan ebbe az irányba terelte az elkövetkezendő évek fejlesztését. 1921-ben a Somogyi Újság „A vármegye nagy öröksége. Rippl-Rónai Ödön hagyatéka" címmel közreadta Rippl-Rónai Ödön végrendeletét. „Házamban található kb. 1000 db pontosan beleltározott képeket, szobrokat és néprajzi tárgyakat, mint Rippl-Rónai Múzeumot hagyom Somogy vármegyére, de csak a következő feltételek mellett. Köteles a vármegye ezen múzeum épségben és jó karban tartásáról gondoskodni, hogy fogadott leányomat Szabó Katicát teszi meg ennek gondnokául, minimális havi 7 000 K. fizetéssel, aki gyűjteményemet életben létemben is szakértelemmel kezelte volt. /.../Köteles a megye a gyűjteményt /évenként/ legalább 5000 K. értékű képpel gyarapítani, mely képek minden alkalommal olyan fiatal magyar festőművésztől szerzendők be, akik még a gyűjteményben nincsenek képviselve. /.../' Bár az alapok és a fejlesztés iránya megvolt, Gönczi Ferenc múzeumirányító időszakában e folyamat megakadt. Az okok sokfélék: a városnélküliség hagyományát magán hurcoló Kaposvár, a múzeumépület folyamatos hiánya, a gyűjtemények elhelyezésének állandó gondjai csak megalapozták a problémát. Korábban Ady egyik verséből is megismerhettük a helyi atmoszférát, később Bernáth Aurél is leírja a Kaposvárt oly jellemző kisvárosi hangulatot, ami a következő évtizedek alatt alig változott. Általában minden kortárs egyfajta szellemi igénytelenséget érzékelt, és a városnak nagyritkán, egy-egy kivételes életpályát leszámítva nem voltak nagy formátumú egyéniségei. Egy generációval korábban magányos jelenség volt Kaposváron Rippl-Rónai József is, akinek személyén a város az országos művészeti élethez kapcsolódhatott. A modernizáló tendenciát erősíthette volna a fiatalon meghalt Galimberti Sándor, későbbiekben Bernáth Aurél vagy Martyn Ferenc jelenléte, azonban az ő távozásukkal, Rippl-Rónai József és a műgyűjtő Rippl-Rónai Ödön halála után e hagyományok nem teljesedtek ki egy kortárs művészetre érvényes karakterben. A megye legbefolyásosabb művészei Merész Gyula és Z. Soós István maradtak, akik a feudális arisztokrácia ízlésvilágát tükröző barokkos, nagy formátumú kompozíciókat festettek templomokba és középületekbe. A városi polgárság legkedveltebb portré és életképfestője, a müncheni akadémikus szellemben dolgozó Bacskay Béla lett, akinek helyébe a két világháború közti korszakban a jóval kisebb tehetségű Kovács Jenő József lépett. Gönczi Ferenc a múzeumi egyesület élén Rippl-Rónai Ödön végrendeletét nem hajtotta végre: a művészeti gyűjtést teljesen háttérbe szorította, és egyáltalán nem vásárolt kortárs művészektől. (Kivételt csak a helyi jelentőségű Liebstöck Mihály két kis alkotása képez.) A konzervatív művészi ízlés mélyen hátráltatta még Kunffy Lajos könnyedebb, plein air alapozottságú festői világának érvényesülését is a megyében, Bernáth Aurél vagy Martyn Ferenc hatásáról nem is szólva. Az intézményi háttér hiányán túl tehát a legsúlyosabb problémát a korszerű művészeti Kunffy Lajos: Önarckép, 1938 Takáts Gyula Egry József kiállítását nyitja meg a Somogyi Képtárban Z. Soós István festőművész kaposvári otthonában, 1983 173
