Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Horváth János: Képek tára Pannóniában
100 ÉVES A MÚZEUM Selejtezés a múzeumban Vaszary János: Álló akt, 1911 Lehel Mária: Akt, 1911 A fenti idézetből kitűnik az új veszély, amely a gyűjteményt fenyegette. A bekövetkezett második műtárgy veszteséget 1954-55-ben állami cenzúra nyomán végzett selejtezés okozta. Nem a műalkotások sérült, lepusztult állapota volt az indok, hiszen a múzeum mindig készen állt a pusztulás folyamatát restaurálással megállítani. Ideológiai szempontú minősítéssel ítéltek meg jó, vagy selejt művészetet. A munkásosztály kritikai elvárásait posztumusz bevasalták Rippl-Rónai Ödön múzeumalapítón. Nagy kárt okoztak vele. A minisztériumból Redő elvtárs kérte be a selejtezési listát. Kirendelt kollégája, Bizse Jánosné két múzeumi szakembert vett magához, Székely Zoltánt és Z. Soós Istvánt. Összesen 133 db főként ma„fauve- os"-nak mondható női akt témájú képeket, szerelmi jeleneteket, de egyéb, ettől eltérőket is kiselejteztek az 1910-es évek magyar festőitől. A Gönczi-féle leltárkönyv beszédes dokumentuma a történteknek. Azt lapozgatva, az átlósan áthúzott rovatokhoz csak annyi megjegyzés olvasható, hogy:„h. veszteség 1945", vagy „selejtezve 1954". Az előbbi a háború, utóbbi a cenzúra kártevése. Csont Ferenc és Páldy Zoltán mondén nő ábrázolása okot adott, hogy majd minden művet kiszórjanak tőlük. Kádár Béla szép akt - csoport kompozícióiból hagytak is, selejteztek is, nem tudni, mit miért. Selejtezték a ritkaságszámba menő fél aktot Rudnay Gyulától. Lehel Mária, Sassy Attila, Márk Lajos, Koroknyai Ottó képei prüdériai szempontból nem lehettek megütköztetőek, mégis bűnhődtek. Érthetetlen, hogy mit kifogásoltak Márffy Ödön 70x90 cm-es Éjjeli kávéház című olajképén és Bornemisza Géza neós - nagybányai tája ellen. Vallásos témájú ábrázolásokban viszonylag kevés kivetnivalót találtak. Érthetőnek látszik az a két selejtezés, amikor hamisítványt ismertek fel a Munkácsynak tulajdonított ceruza tanulmányban és Szinyei Merse Pál jelzetű kis olaj tájképben. Karton a kiselejtezett Márffy képről. Éjjeli kávéház A Szabad Művészet 1951. januári száma tudósít az új múzeumi kiállításról: „A Kaposvári Múzeum képtárának négy termében mutatták be a somogymegyei művészek legújabb alkotásaikat. ..Ehhez a nagy feladathoz igen komoly támogatást nyújt a Megyei és Városi Tanács a többségben rajztanárokból álló művészeknek... Az első díjat Kunffy Lajos „Falusi kovács" c. műve kapta. ..All. díjat Z.Soós István „Örömünnep december 21 -én" c. képével nyerte el. A kép ünneplő tömeget ábrázol a feldíszített Városháza előtt. A téma komoly feladat elé állította a művészt, melyet szerencsésen oldott meg, mert sikerült visszaadnia azt az ünnepélyes és lelkes hangulatot, mellyel a dolgozók Sztálin elvtárs születésnapját ünnepelték... .A III. díjat Soltra Elemér „Törik a Nagybereket" című művéért kapta. Ezen a képén az új szántóföldek feltörését végző traktorok munkáját ábrázolja.. Az 1956. október - novemberben rendezett kiállítás a Somogy Megyei Képzőművészek Munkacsoportja 10 éves működésének alkalmával katalógus is készült. Annak előszavából idézünk:,,.. .Alighogy átviharzott felettünk a háború orkánja, mely „fákat tördelt", s „ember-szívekben dúltak lábai", a Somogy megyei festőművészek kiszáradt ecsetjeikkel újból keverték palettáikon az élet színeit, mert nem akartak hűtlenek lenni a múlt hagyományaihoz, melyet ilyen nevek képviselnek, mint Zichy Mihály, Rippl-Rónai, Vaszary - hogy csak a világhírű mestereket említsük - s alkottak, festették a rügyező élet új színeit, a nép birtokába került tájat, a nép számára kivirult Balaton-partot, az életet teremtő munka lendületét, népünk jövő felé forduló arcát, töprengő fejeket, akik az élet új lehetőségét keresték... 1950-től kezdve a Rippl-Rónai Múzeum adott hajlékot az évenként megismétlődő kiállításoknak..."
