Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Horváth János: Képek tára Pannóniában
JUBILEUMI KÖTET a Jézus életéből vett ábrázolás. Emiatt a „Kovács Jenő Jézus" nevet ragasztották rá. Miután Rippl-Rónai Ödön hagyatékának kálváriaszerű hurcolása lezárult, Gönczi Ferenc hosszú időre Kovácsra, mint alkalmazottjára bízta a képeket. Végső állomás a nagyszabású elképzeléssel indult kultúrpalota lett volna. Ügye sokáig bonyolódott , de nem volt egységes a képviselete, kisszerű nézeteltéréseken elbukott. Gönczi a Rippl-Rónai Ödön hagyaték múzeumi leltározását 1930-ban kezdte el. Két képző- művészeti és egy iparművészeti leltárkönyv készült. Szakmai élvezet a fellapozgatása. A múzeumi nyilvántartás sorában kuriózumnak számít, hogy színes rajzok,„mű másolatok"díszítik az eredeti leltárkönyv oldalait. Minden leltári tételt külön-külön, szépen lerajzoltak. Legyen az festmény, rajz, szobor, pásztor faragás, vagy fegyver, azok méretére és technikájára vonatkozó adatán túl, színes ceruzát használva, és a kontúrokban fekete tus tintával megerősítve, másolatban ott áll a tárgy rajza. A szemléltetés nemcsak a leltárkönyvben, de a tárgyat kísérő nyilvántartó kartotékon is ugyanígy, vagy még szebben, rutinnal megismételve megtalálható. Gönczi rajztudását szerény, középiskolás szellemű, precíz, a lényeget visszaadó törekvés jellemzi. A rajzok alapján egyértelműen beazonosíthatók az eredeti tárgyak. Tárgyról készített fénykép kis számban akad, nyílván a fényképész költségek drágasága miatt. A nehezen lerajzolható pásztor faragványokat, az áttört csontfaragású nyak- és óraiáncok kicsi fényképeit ragasztották a leltárkönyvbe. A másoló leltározás igazán nagy szolgálatot tett a múzeumi elődünk a kutatás számára. - Általa felmérhe- tővé vált az utóbb bekövetkezett tárgyi veszteség. A leltári rajzok készítése évekig tartó munka volt. A másolgató rajzolást Gönczi, tekintettel az aktív néprajzi gyűjtő tevékenységére, átruházta egy művész emberre. A leltárt böngészve, észrevehető, hogy a rajzocskákat „alkotóként" szignálta és dá- tumozta a készítő. A Múzeum Egyesület Kovács Jenő József kaposvári festőművészt vette alkalmazásba, aki tisztes jövedelem fejében, hét év alatt elvégezte az elindított munkát. A végén aztán támadt vele egy nagyon kínos incidens. Kovács fellázadt a múzeum képei ellen. Ő volt az egyetlen beavatott, akinek a leltározó rajzolás folyamán legtöbbet kellett foglalkoznia Rippl-Rónai Ödön hagyatékával. Akarva - akaratlan szembesült annak mélyebb üzenetével, az új stíluslátással, a modernizmussal. A kezeire volt bízva a raktározásuk.Takarítgatta és tisztogatta a képeket, mígnem kitört belőle a Dosztojevszkij regénybe illő elfojtott érzés, az indulatos ellenszenv. Felháborodott hangvételű levélben fordult a megyei alispánhoz, s a várt hatás hiányában még a belügyminiszterhez is: „Eddigi megállapításom szerint a vármegye tulajdonát képező képtár anyagának igen nagy százaléka nem múzeumba való és igen rossz szolgálatot tettek a vármegye és az ország képzőművészeti kultúrájának azok, akik szaktudás hiányában, ily selejtes és nagyrészben lomtárba való anyagot, a vármegyével átvették, mely legjobb esetben is primitív műizléssel bíró magán egyén dilettáns gyűjtőszenvedélyét elégítheti ki, de megyei képtár nem lehet soha, mert csak szégyene lenne a megye kultúrájának." P Régi leltárkönyv Régi leltárkönyvben Kádár Béla képei 143
