Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Horváth János: Képek tára Pannóniában
100 ÉVES A MÚZEUM Rippl-Rónai József Ödön piros nyakkendőben, 1921 IVA I t> a t IV N' c- K * I C 2 W '< h t* t LA KbK Rippl-Rónai József: Nemes Marcell műgyűjtő, 1912 Rippl-Rónai József: Lazarine a tükör előtt, 1901 körül is elvezette, mert ott lógott esetleg a Szinyei rajz vagy Knowles kőrajza. S ezek mindegyikéhez emlék vagy művészettörténeti érdekesség tapadt, mint Knowles-t illetően, aki Józseffel Neuilly-ben együtt lakott, s az a rajz éppen a közös kertjüket ábrázolta.- Tessék csak erre, itt még folytatódik! - szólt Ödön bácsi a látogatójának, aki egyelőre még gyanútlanul követte. A félreeső hely ugyanis a ház oldalához volt ragasztva; ki kellett jönni tehát a lakásból, hogy oda jussunk. A látogató először azt hihette, hogy egy fészerbe kísérik, ahol tán érdekes szobrok lesznek, s csak amikor Ödön bácsi a meszelt deszkaajtót felpattintotta, derült ki, hogy hova jutott. Beavatta volna ő az egész várost, melynek még Szinyei neve is alig jelentett többet, mint az angol királynak egy afrikai néger neve. Néha ki is merült szegény, ha nem talált megértőre. Ha a közönyösök jöttek, akik nem látták meg, hogy mi függ a falon. Ilyenkor megállt, s rám nézett: - Mondja, mit gondolnak ezek? Mit látnak ezek? Itt kép kép hátán van, s ezt annyiba sem veszik mint a tapétát. Mit gondolnak ezek, hogy miért akasztottam én tele a falaimat, s a festő miért festi tele a vásznát? Még a kutya is meghökken, ha először megy ki a havas utcára! Hogy lehet ilyen különbség ember és ember között? Én, - folytatta - ha egy idegen lakásba megyek, nem kerüli el még az sem a figyelmemet, ahogy a párna a díványon fekszik, nem szólva arról, hogy milyen a mintája! Szeretek nézelődni, s érdekel az emberi munka. Nem szólnék semmit, ha érem-gyűjteményem volna. De hisz itt bele kell botlani a képbe. Mire használja ilyen ember a szemét? - dohogott.- Nem, nem - Kaposvár közönyös volt. Azok is, akika képnézés miatt jöttek, hosz- szú előzmények után jöttek: sok unszolás, csereüzlet, no és nem utolsó sorban Ödön bácsi személyes varázsa miatt." Eddig tartott az idézet Bernáth Aurél könyvéből. A végrendelet Rippl-Rónai Ödön életének utolsó éveiben megkétszereződött a gyűjtemény száma. Az első világháború végén a pénz értéke egyre romlott, ám ez a körülmény a műgyűjtést nála nem akadályozta. Pénz helyett a baromfiudvar népe, tömött kacsa, pulyka vándorolt a fővárosi művészekhez festményekért cserébe. Új és nagyobb ház kellett a múzeumnak, a Rózsa utcában egy 16 szobás ház. Rippl Ödön egészségi állapotában a túlsúly, a magas vérnyomás okozta a betegséget. Ötvenöt éves korában elérkezettnek látta az időt, hogy gondoskodjon múzeumának jövőjéről. 1920. augusztus 30-án kelt végrendeletében Somogy vármegyére hagyta a gyűjteményt. Bátyja segítségét kérte a hagyatéki leltár rendszerező, listázására. Nehezen haladtak a munkával, mert nem tudták áttekinthetően szétrakni a műtárgyakat. Hiába költözött a gyűjtemény egy tágas épületbe. Az első világháború végén, 1918. karácsonyakor, az Antant demarkációs vonalának közeledtével Pécsről, a szerbek elől menekülő családokat telepítettek be hozzá. 12 szobát elvettek, a maradék ötben volt összezsúfolva a rengeteg értékes kép. 138
