Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Kapitány Orsolya: A néprajztudomány szolgálatában
100 ÉVES A MÚZEUM A Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény megnyitója, 1978 Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, rinyakovácsi lakóház kamrája, 1978 is. Ez a néprajzi tárgyak állagvédelme, restaurálása szempontjából fontos lett volna, főleg ha a szabadtéri múzeumra is gondolunk. Ez a kérdés máig megoldatlan, bár volt időszak, amikor a hiányt asztalos szakmunkással próbálták áthidalni, pótolni. Az 1970-es évek közepén, a muzeológusok munkájának segítése érdekében, múzeumi asszisztensekkel fejlesztették a munkatársak számát. Kapitány Orsolya 1974-ben került az intézményhez, előbb Marcaliban Együd Árpád munkáját segítette, majd 1975 közepétől dr. Knézy Judit közvetlen munkatársa lett. Ebben az évben került Kaposvárra Együd Árpád is megyei múzeumigazgató helyettesi pozícióba, majd a megüresedő vezetői állást etnográfus végzettségű szakemberrel töltötték be. A fiatal szakember, Némethné Kapczár Rozália elsősorban a Marcali járás falvaiban még fellelhető paraszti tárgykultúra emlékanyagát gyűjtötte tovább, kiegészítve a meglévő gyűjteményt.Témakutatásai között kiemelt volt a népi higiéniára vonatkozó tárgy- és adatgyűjtés. A megye folklórkutatását Együd Árpád továbbfolytatta, bár az erre fordítható idejét a megyei múzeumigazgató-helyettesi feladatok néha kedvezőtlenül befolyásolták. Már 1978-ban megkezdődött annak a kötetnek az előkészítése, mely folytatása volt a Somogy népköltészetét közreadó kiadványnak. Dr. Knézy Judit szerkesztésében, „Anyagi kultúra" címen 1980-ban jelent meg az a külső szerzőket is foglalkoztató tanulmánykötet, mely rávilágított az 1970-80-as években a megyében folyó tudományos kutatások főbb irányvonalaira és összegezte az addigi eredményeket. A Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény megnyitása, 1978 Szennában a Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény első áttelepített lakóházának a megnyitását követően (1978-tól), az É-D irányban kialakított utca szinte minden évben egy új lakóépülettel gazdagodott (öt került áttelepítésre) és a telkek is ütemterv szerint beépítésre kerültek. E kivitelezési munkának aktív részese volt Sási János földmérő üzemmérnök végzettségű szakember, aki erről így irt:„Egy-egy talpasfavázas épület Szennába való áttelepítése szerteágazó, aprólékos munkát igényel... .A kiválasztást és a megvásárlást követően, a jelen sorok írója, pontos, részletes műszaki felmérése alapján elkészíti a bontási tervdokumentációkat, irányítja, illetve összefogja a bontási, szállítási, újraépítési és restaurálási munkákat." A két építési ütemre tervezett munkák közül az első az 1980-as években befejeződött. Átadásra került öt porta, melyeket a lakóházak származási helyéről neveztek el: rinyakovácsinak, kisbajominak, csökölyinek, nagykorpádinak, somogyszobinak. A domboldalban is állt a zselickisfaludi és segesdi pince, a Szalacska-hegyről megmentett 18. századi dézsmapince, és a szőlőhegyre vezető úton a Kopárpusztáról áttelepített harangláb, illetve az enyészettől gyűjteménybe mentett balatonkeresztúri un. út menti kereszt. A lakóházak berendezési tervét - a somogyszobi kivételével - dr. Knézy Judit készítette el, amihez Kapitány Orsolyával és néhány egyetemi hallgatóval kiegészítő tárgygyűjtéseket is végzett a terv megvalósítása érdekében. A 1980-as évek elejéig a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi tárgygyűjteményének fejlesztését, a szabadtéri gyűjteményben épülő lakó- és gazdasági épületek berendezéséhez szükséges kiegészítések határozták meg. A fotótárat az épületek bontási 114
