Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Kapitány Orsolya: A néprajztudomány szolgálatában
JUBILEUMI KÖTET A néprajztudomány szolgálatában Knézy Judit (Baja, 1940—) az ELTE magyar-néprajz szakának elvégzése után került Kaposvárra. Elsődleges feladata volt az elődök által összegyűjtött anyag megismerése, majd a tudatos, tervszerű fejlesztés megindítása. Mivel egyedül volt Somogybán néprajzkutató-muzeológus, ezért igyekezett egyensúlyra törekedni a tárgy-, fotó- és dokumentumgyűjtemény gyarapításában, kiegészítve azokat sokrétű adatgyűjtéssel. E munkának fontos része volt az egységes nyilvántartásról a szaknyilvántartásra való mielőbbi áttérés (1966) is. A Művelődési Minisztériumnak 1965/232 számon megküldöttjrányelvek a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága III. ötéves tervéhez (1966-1970)"című dokumentumban az alábbiakat olvashatjuk: „.. .a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága pénzügyi vonatkozásban és tervezésben a Ili. ötéves terv időszakában alkalmazkodik a Rippl-Rónai Múzeumot III. emelettel bővítő munkához"... (a mai levéltár épületének egy szinttel történő kibővítése), aminek egyik eredménye,,... 1969-ben az új állandó és időszaki kiállítások megnyitása'.' E koncepciót szolgálta a néprajzi munka is. Tárgygyűjtésben „a tematikus és földrajzi hiányok /r/egész/téséf"tervezték, illetve,,az új komplex kiállításban konyha-lakószoba, viseleti és gazdasági" anyagot szerettek volna bemutatni, így erre helyezték volna a hangsúlyt a tárgyvásárlásoknál. Emellett, ahogy dr.Takáts Gyula fogalmazott „...dolgozóink évenként átlagosan 4 tudományos és 20 népszerűsítő cikket publikálnak, 10 tudományos és 25 népszerűsítő előadást tartanak!'Hogy ezeka tervek mennyiben valósultak meg, arról a következő évek irattári dokumentumai, illetve az éves beszámolók vallanak. Knézy Juditot az aktív terepmunka hamar bekapcsolta a szakmai vérkeringésbe. 1964-65-ben már a Néprajzi Atlasz munkálatait segítette a kálmáncsai és kutasi adat- és tárgygyűjtéseivel. E mélyfúrások hozzásegítették Belső-Somogy népi építészeti és lakáskultúra hagyományainak a feltérképezéséhez, ami a későbbiekben előmunkálataivá váltak a szennai szabadtéri gyűjtemény tervezésének. Nagy lendülettel folytatta elődei kézművességre vonatkozó kutatásait is, különös figyelmet szentelve a fazekasoknak. E témakutatás eredményeként 1966-ban megjelent a hedrehelyi gölöncsérekről írt tanulmánya, majd 1969-ben feldolgozta a Szigetváron tevékenykedő Bencsik család történetét is. Gyűjtőmunkája során nem csak az adattári cédulák állományát gyarapította, hanem a mesterségekre vonatkozó tárgyi anyag is bővült, bár az 1966- 67-es művelődési évről szóló jelentésében ezt írta: „A kismesterségek tárgyi anyagának gyűjtését a már említett raktárhiányunk miatt minimálisra kellett csökkentenünk. így is már egy-egy darab pl. fazekaskorong, szövőszék stb. elhelyezése is nagy nehézséget okoz. Ezért csak Barcson, Kaposváron kutattuk a fazekasmesterség emlékanyagát, Kaposváron a kalapos és takács mesterségét is, csak néhány darabbal képviselve mindegyiket." A tárgyrevíziók és a raktárrendezések során kézbe vett tárgyak tanulmányozása szinte kínálták az egyes témafeldolgozásokat. A somogyi pásztorok tárgyai közül elsőként id. Kapoli Antal (1867-1957) művészetének elemző tanulmányozását végezte el, melyet 1966-ban a Janus Pannonius Múzeum évkönyvében publikált. Kutatásai az egész megyére kiterjedtek. Az 1960-as évek második felében Belső- Somogy falvai közül Csököly népének gazdálkodását, táplálkozás- és lakáskultúra hagyományait vizsgálta, a környék falvainak (Kisbajom, Rinyakovácsi, Gige stb.) bevonásával és azok történeti vonatkozásainak feltárásával. Csurgónagymartonban, Somogyszobon és Bodvicán a fonás-szövést továbbéltető asszonyok művészete érdekelte, Külső-Somogyban a koppányvölgyi viselet és hímzés, illetve a házberendezés tárgyai szerepeltek gyűjtési feladatainak az előterében. E munka mellett kiemelt feladata volt a szakterület teljes körű nyilvántartásának a kiépítése. A fotónyilvántartásban történt elmaradás pótlását az 1971. évi jelentés az alábbiak szerint összegezte: „Elkészült az 1950-1963 közötti tervidőszak összes fotókartonja, összesen 877 db, valamint az újabb felvételekről 269 db leírókarton. 1970-ig elkészültek a fényképek földrajzi és tárgyi utaló kartonjai." A beszámoló felfedi, hogy a nyilvántartásba vett fotóknak 1971-ig nem volt sem leírókartonja, sem mutatórendszere. A tárgyleíró kartonok rendszere Gönczi Ferenc működésétől kezdve folyamatos volt, a szaknyilvántartásban történő keresést a leltárkönyv végén összeállított mutatórendszer segítette. 1949-1964 között ilyen fajta segédlet nem készült, bár hiányát biztosan érezték, hiszen ebben az időszakban gyűjtött tárgyak még szakleltári elkülönítésre sem kerültek. Knézy Juditnak tehát feladata volt - már az 1966-67-es beszámolóban jelezte - a teljes gyűjteményi állomány, azaz 1909-1967-ig terjedő időszakban bekerült, mintegy 3000 db tárgy tematikai és földrajzi utaló kartonrendszerrel történő ellátása is. Nagytál. Siklósi mester munkája a 20. század elejéről, Csököly Takáts Gyula az 1960-as években Rétessütő tepsi. Lőrincz Ferenc hedrehelyi fazekas munkája az 1930-as évekből
