Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Kapitány Orsolya: "A szépség kertjében..."
100 ÉVES A MÚZEUM Himes tojást festő asszony Kaposszentbenedek, 1931 Komatálvívő kislányok Csököly, 1936 Haltartó, „röjtök", Vörs A néprajzi értékű tárgyak begyűjtése mellett a fényképezésnek is nagy jelentőséget tulajdonított Gönczi. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán lévő fotótárból kigyűjtötte a somogyi vonatkozású felvételeket (201 db) és azokról az 1925/26. évi költségvetés terhére dr. Gönyey Ébner Sándor múzeumi főtiszttel másolatokat készíttetett. Gönczi nemcsak a már meglévő gyűjteményi anyag másolatait szerezte meg, hanem újabb fotózást is tervezett, melyet Tallián Andornak, Somogy vármegye alispánjának írt levelében is jelzett, amikor segélyért folyamodott a gyűjtések folytatása érdekében. „Le kell fényképeztetnünk a megye minden muzeális értékű, főleg ethnographiai szempontból fontos népies viseletét, jellemző népies szokást (regölést, pünkösdi királynéjárást, kotyolást), s egyéb rohamosan pusztuló szokást." Dr. Gönyey Ébner Sándort többnapos fotózásra hívta meg (három másik fotós barátjával együtt), hogy a megye falvait járva minél több felvételen örökítse meg a gyorsan változó vidék természeti szépségét, építészeti hagyományait, a gyerekek játékait, a felnőttek szokáscselekményeit és a nép viseletét. Emellett a tanítók segítségével régi fotókat is gyűjtetett, a Dráva menti horvátokról és a barcsi németekről. Csurgóról üvegnegatívok is bekerültek, melyek a környék ünnepi viseletéit őrzik. Gönczi nemcsak a gyűjtemény gyarapítására helyezett nagy hangsúlyt, hanem a megfelelő tároló szekrények készíttetését is napirenden tartotta.„Szükséges volna azonban legalább 12 darab szekrény, hogy tárgyainkat nagyobb vonású csoportosításokban helyezhessük el; de abban a reményben éltünk, hogy 2-3 éven belül a múzeum állandó palotája felépül, s akkor az épület stílusához, beosztásához képest állapítható meg a szekrények alakjai, méretei. E reményünkben - sajnos - csalatkoztunk.” 1927- 28-ban már több asztalos mestertől kért árajánlatot egy-egy tároló szekrényre, az 1928-29. évi költségvetés terhére további 6 db szekrényt tervezett beszerezni. Gönczi Ferenc múzeum szervező tevékenységét ebben az időszakban beárnyékolta, hogy szárnyra kelt az a hír, „hogy a múzeum összegyűlt anyaga kétes értékű, sőt, mint egy előkelő, s a közéletben jelentékeny szerepet vivő egyén előttem nyíltan kijelentette, hogy hallomása szerint teljesen értéktelen. Ezen szállongó hírekkel párhuzamosan a választmányban is hangok emelkedtek arra nézve, hogy a múzeum anyagát értékének megállapítása végett illetékes, e téren univerzális (?) szakemberekkel meg kell vizsgáltatni. Hogy teljesen fonák helyzet ne álljon be, ezek után magam is, mint elsősorban érdekelt - mert hisz a meglévő anyagból mintegy 6000 (hatezer) darabot én gyűjtöttem - azon voltam, hogy e vizsgálat megejtessék. Evégből megkerestem a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának igazgatóját, hogy a múzeum ethnographiai anyagát vizsgáltassa meg." Viski Károly 1927. december 15-17 között Kaposváron járt, hogy a„Somogyme- gyei Muzeum Egyesület" gyűjteményeit állapotuk, kezelésük, tudományos értékük tekintetében megismerje. A miniszternek tett jelentésében összegezte tapasztalatait, melyben a néprajzi gyűjteményre vonatkozóan az alábbiakat írta: „ A gyűjteményeket kezelő ügyvezető elnök szerint a tárgyak száma kb. 7000. Ebből az 1923 óta szerzettek, s pontosan leltározottak száma: 3871 drb... a most említett közel 4000 darab muzeális tekintetben : 102
