Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

MÉSZÁROS ÁDÁM & RÓZSÁS MÁRTON: „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról

Azon perczben tehát a' mikor ezen gondolat eszembe jutott, köpenyemet nyakamba akasztva, és zsebjeimet szivarokkal megrakva útnak indultam, és olly sietséggel mentem hogy nem egészen tíz perc alatt a pusztai épületnek tágas udvarában találtam magamat. Itt egyenesen az ispányi laknak tartottam, a' hol az ispányt Bálovits Ignátzot, nejét, és férjhez menő leányát egygyütt találtam, mélly, és bus, mint nekem tetszett legalább, gondolataikban elmerülve. Jó estét mondván nekik, belépve hozzájuk - Mi újság van, Önöknél? Semmi, feleié az Ispány, de ezen „semmi" olly jelentőség teljes volt, hogy minden, nálomnál kevésbé elfogult, és felizgatott ember is, azonnal az ellenkezőt következtethette volna. Dehogy nincs, mondám én, sőt igen is van és szomorú újságoknak kell itt lenni, mert én csak ez előtt egy pár óra negyeddel értesültem az iránt, hogy a rablók itt Önök környezetében ütötték fel tanyájukat és mitöbb azon szándékot táplálják, hogy engem estére meg is fognak látogatni. Erre az Ispány bevallotta, hogy igen is itt vannak a zsiványok, és pedig már tegnap este óta, de mi, ugy sem merünk megmoczanni, mert mindnyájunkat legyilkolnak, most javában vigadoznak, ma már a' harmadik bárányt vágatták le, és a bort is szünet nélkül hordatják. Erre én folytatólag kérdem az Ispányt ha vajon van e tudomása a felől, hogy engem is ki akarnak rabolni? Erre ő bizonyos és határozott feleletet nem adhat, úgymond, de nem hiszi, hogy a gonosz emberek ezen szándékban volnának. Az Ispány nem hiszi, de nem is tud semmi bizonyosat - én pedig teljes világosságot és bizonyosságot akarok szerezni magamnak, mert ezen hullámzatos állapot rosszabb ezer halálnál. - Hányan vannak, kérdem végre négyen, feleié. Hogy hívják a' banda vezetőt ? József, monda már az Ispány és hol ütötték fel tanyájukat? A számadó juhász gazda lakásában - volt az Ispány utolsó felelete. - Jól van, mondám, elmegyek, felkeresem őket és reménylem, hogy járásom nem lesz sikertelen. Erre az Ispányné hozzám fordulva: az Istenért monda, ne tegyem ezt, mert életemmel fogok adóztatni. Igen bizony, talán csak ember hússal élnek ezen szegény legények, hiszen a legvadabb állatokat is meglehet szelídíteni, miért ne lehetne ezeket az embereket is józanabb útra téríteni? Ezeket mondva az Ispányéktól elbúcsúztam, és a'jelzett juhász lakása felé ballagtam. A juhászi lak küszöbéhez érve, láttam ott a' tűzhely körül három egyént ácsorogni. - Jó estét, mondám nekik, talán csak fáztok, hogy ugy körülfogtátok a tüzet? Igen is fáznak, feleié az egygyik - mert hűvös van. Egy pillantás reájok elég volt arra, hogy külsejöket, ugy míveltségöket szoros vizsgálat alá vegyem. Az első, aki szóllott - közép termetű, barna hajú és jól ápolt tömör fekete bajuszú mint egy 26 éves legény volt, fekete tüzes szemei nem annyira vadságot, mint inkább határozott elszántságot, és törhetlen merészséget árultak el. Ruházatja fekete, zsinóros magyar dolmány - rövid, de bő és tágas patyolat lábra való, és jó borjú bőr csizma volt, fején kis pörge magyar kalapot viselt. A második, egy szőke hosszú lábu de rendkívül vékony testű és tagu körül belől 19 éves legény volt - pisze, és a' hegyén kissé felfelé meghajlott orra, egész arczkifejezésének némi kellemetlen és visszataszító jellemet kölcsönzött, szóval mint mondani szokták - impertinens pofája volt. Ruházatja egészen hasonló volt az elsőjéhez. - A harmadik egy zömök, a közép termeten aluli - mintegy negyven éves ember volt, rajta semmi zsiványos, vagy betyáros nem volt látható, hanem ruházatja, melly egy fehér bárány bőr sapkából, rövid derékig érő birka bőrből kiészült ködmönyből, valamint hosszabb, de egyszersmind keskenyebb házi vászonból varrót lábra valóból, és, ha jól emlékszem egy pár bocskorból állt, mondom tehát, hogy ezen ruházatja, szinte valóságos baranyai parasztot árult el. Ezen vizsga után, melly csak egy pillanat műve volt, tudván azt, hogy az illyenféle emberek igen is gyanakodók, és a' világért sem szívelik meg hogy akár mellyik társuk valakival egyedül és titkosan beszélgessen mindjárt beköszönésem után azt kérdeztem, hogy hol van a negyedik , vagy is a' Józsi, mert valami belső sugallat folytán azonnal észre vettem, hogy az előttem lévő három egyén közül egyik sem az igazi vezér. Mire csak egy jobb oldali ajtóra mutatván értésemre adták, hogy ott azon szobában van, - én nyers és határozott hangon kiálték neki: jertek utánnom - és benyitva az ajtót - „Jó estét Józsi" szavakkal beléptem. Az általam megnevezett, ki beléptemkor, egy nagy juhász bundába burkolva, s könyökével az asztalra támaszkodva ott ült egyedül maga a' szobában, be köszönő szavaimra hirtelen felugrott, és néhány lépéssel hozzám közelebb jött. Szép egy ifiu legény volt, véleményem szerint alig 25 éves - inkább kicsiny mint nagy - de vékony és karcsú termetű ember, arczvonásai a' legszabályosabbak - fehér arczbőre, szőke haja - kicsiny - és inkább veress, mint szőke bajusza kellemes nyugalommal szolgálhattak minden szemlélőnek, nekem pedig, éppen ezen körülmények ujj erőt és bátorságot szereztek. Józsi, így kezdem hozzá intézett beszédemet, miközben a' többi rabló hátam mögött állapodott meg, - én az ide is meglátható szomszéd Némethi helység plébánosa vagyok, csak néhány perczel ez előtt vissza jöttem Pécsről - megtudtam, hogy ti itt a' pusztán tartózkodtok, és mi több, még azt is, hogy szándékotokban áll engem ma estére meglátogatni. A czélt, és okot, melly miatt engem meglátogatandók valátok, magad is elképzelheted, hogy teljesen ismerem, mert jól tudom, hogy ti csak pénzt kerestek, azonban éppen ez az, a mi miatt titeket felkerestelek, és a mi miatt veletek személyesen akartam beszélgetni. Tudjátok meg tehát, hogy nekem pénzem nincs - nem rég vettem egy házat az anyám számára Pécsett, s ezen vételre adtam ki minden pénzemet. Ti tehát, pénz kaphatás végett hozzám jővén - természetesen megcsalatkozattok volna, mert tőlem ezt semmi módon ki nem kerülhetettvén. - Azonban azt is előre láttam, hogy ti nálam megjelenvén, s szavaimnak hitelt nem adván, engem a' legirtózatosabb kínzásoknak alája vetendők valátok - minél fogva csupán csak azért, hogy ennek elejét vegyem, és veletek előre