Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

JÓZAN ZSOLT: Új kaparódarázs fajok (Hymenoptera, Sphecidae) Magyarország faunájában

82 JÓZAN ZSOLT 1. ábra: A lelőhelyek UTM hálótérkép kódjai Balatoncsicsó (YN 00), Darány (YL 09), Devecser (XN 81), Dörgicse (YM 09), Gadács (BS 75), Gige (YM 03), Homokszentgyörgy (XM 91), Hosszúvíz (XM 85), Inke (XM 64), Kaposhomok (YM 23), Kaposszerdahely (YM 13), Kaposvár (YM 13), Kisbeszterce (BS 72), Lad (YM 01), Lipótfa (YM 02), Marcali: Gyótapuszta (XM 85), Nagybajom (XM 94), Nagyszékely (CS 16), Noszvaj (DU 60), Öskü (BT 72), Patca (YM 02), Sárospatak (EU 45), Somogyaszaló (YM 14), Somogyhárságy (YM 11), Szenna (YM 13), Szögliget (DU 77), Újfehértó (ET 59), Taliándörögd (XN 90), Törökkoppány (BS 76), Vámosmikola (CU 31), Velence (CT 23), Vindomyalak (XM 69), Visz (YM 17), Zimány (YM 24) dulását (LECLERCQ 1979). Ausztriában még nem került elő. A faj hazai példányait levéltetves őszibarackfák lombozatán, illetve löszparti fészkelőhelyükön gyűjtöttük. Passaloecus turionum Dahlbom, 1845 Nagybajom: Homokpuszta, 1989. VI. 20.1 $; Noszvaj: Síkfokút, tölgyes, 2003. V. 13.1? (ablakcsapda) Észak- és Közép-Európában elterjedt gyantásdarázs faj. BOHART & MENKE (1976) által szerkesztett fajjegyzékbe a gracilis szinonimjaként került be. DOLLFUSS (1991) a két fajt elkülöníti. Ausztriában kevés lelőhelye ismert, ám Németországban szélesebben elterjedt (OHL 2001). Franciaországban és Belgiumban is gyűjtötték már (LECLERCQ 1979). Az általunk gyűjtött sok tucat példány tanulmányozása során két nőstényt sikerült elkülöníteni a gracilis példányoktól. A két faj elkülönítő bélyegei variálnak, néhány átmeneti példány is található anyagunkban. BAJÁRI (1957) a Passaloecus határozókulcsba a turionum fajt szerepeltette. Ebben az esetben is feltételezhető, hogy az állattári gyűjteményben a példányok túlnyomó többsége a gracilis fajhoz tartozik. Az itt közölt két példány képviseli az első hiteles hazai előfordulását. Passaloecus vandeli Ribaut, 1952 Gige: belterület, 2004. VIII. 8. 1c?; Homokszentgyörgy: beterület, 2004. VIII. 8.1$; Lad: belterület, 2004. VIII. 8.1ó* Dél- és Közép-Európában élő faj. Ausztriából DOLLFUSS (1991) csak egy lelőhelyét említi Bécs környékéről. Németország négy tartományában találták meg. (OHL 2001). Franciaországban is él. Dél-Dunántúlon az itt közölt néhány példány egyetlen napon került elő levéltetűvel fertőzött hársfák lombozatán. Psenulus fulvicomis (Schenck, 1857) Vámosmikola: almaültetvény, 1999. VIII. 5. 1$ (Malaise csapda) Németországban előkerült, és ezideig onnan ismert faj (DOLLFUSS 1991). Régi előfordulása Hessen tartományból ismert, az utóbbi évtizedekben biztos adata a Bajor-medencéből való (OHL 2001 ). A BCE Kertészettudományi Kar rovartani szakemberei által működtetett Malaise csapda anyagában sikerült egyetlen példányát megtalálni. Sceliphron destillatorium var. pensile (I Niger, 1807) Sárospatak, 1976. VII. 18. 2c? (leg. Juhász Cs.)