Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

BAUER NORBERT & MÁRKUS ANDRÁS: A Törökkoppányi erdők és a Koppány-menti rétek Natura 2000 területek botanikai értékei

Jelmagyarázat I I természetközeli gyepek \ • I természetközeli erdők r~l másodlagos és gyomos gyepek cserjésedé másodlagos gyepek ( I másodlagos erdők Cl tájidegen fafajú erdők I I mezőgazdasági területek F J telephelyek, roncsterűletek j I folyóvíz Le. ábra: A Koppány-menti rétek Natura 2000 terület egyszerűsített élőhelytérképe Gyertyános-tölgyesek Növénytársulástani szempontból a terület gyertyános-tölgyesei a Hellebore- dumetorum-Carpinetum Soó et Borhidi in Soó 1962 asszociációval azonosíthatók (2. ábra), korábban somogyicum jelzővel földrajzi variánsát is elkülönítették. A társulás karakterfaját, a növényföldrajzi szempontból jelentős Helleborus dumetorum-ot á térképezés során (egyelőre) csak egy ponton észleltük (Somogyacsa: Kavajai-erdő). Az állományok fafaj-összetétele (Carpinus betulus, Quercus petraea, Tilia tomentosa, Quercus cerris, Tilia cordata, Acer campestre, Acer platanoides, Fraxinus excelsior, Quercus robur, Prunus avium, Ulmus glabra, Fagus sylvatíca, Acer pseudoplatanus) helyenként igen változó, rendszerint 1-3 fafaj uralja a foltokat, néhány folton természetszerűbb elegyességet is tapasztaltunk. Előfordulnak homogén gyertyános, gyertyános-tölgyeshársas, gyertyános-cseres, bükkös, helyenként tájidegen fajokat (Castanea sativa, Quercus rubra, Robinia pseudo-acacia stb.) is kisebb arányban tartalmazó állományok. (A tájidegen fafajok magasabb részaránya, ill. erősen rontott szerkezet esetén más katergóriákba pl. R4, R4*S1, R4xS4 stb. soroltuk a gyertyános-tölgyes termőhelyen aktuálisan előforduló állományokat.) A térképezett gyertyános-tölgyesek cserjeszint tekintetében igen változatosak, előfordulnak szinte cserjeszint nélküli (a cserjeszint „tisztítása" több helyen aktuálisan is jellemző) és dúsabb cserjeszintű állományok egyaránt. A lombszint újulataként megjelenő fajokon túl a cserjeszint jellemző elemei: Ligustrum vulgare, Crataegus monogyna, Cornus sanguinea, Staphyllea pinnata, Sambucus nigra, Corylusavellana, Hedera helix. Agyepszint társulásra jellemző fajai az itt igen ritka Helleborus dumetorum mellett a Primula vulgaris, Knautia drymeia, Tamus communis, továbbá más gyertyánostölgyes társulásokban is általánosabb fajok: Carex sylvatica, Brachypodium sylvaticum, Melica uniflora, Dactylís polygama, Viola sylvestris, Galium odoratum, Stachys sylvatica, Pulmonaria officinalis, Corydalis cava, Isopyrum thalictroides, Gagea lutea, Dentaria bulbifera, Mycelis muralis, Fragaria vesca, Campanula trachelium, Ajuga reptans, Geranium robertianum, Mercurialis perennis, Circaea lutetiana, Epilobium montanum, Rumex sanguineus, Calamintha sylvatica, Hieracium sabaudum, Polygonatum odoratum, Aethusa cynapium, Dryopteris filix-mas, Scrophularia nodosa, Melica uniflora, Campanula persicifolia, Polygonatum latifolium, Stellaria holostea, Moehringia trinerva, Galium sylvaticum, Vinca minor, Lapsana communis, Convallaria majális. Üdébb helyeken az Aegopodium podagraría, Carex remota, Carex pendula, Festuca gigantea, Equisetum telmateia, Dipsacus pilosus, Sisymbrium strictissimum, Salvia glutinosa említhető. A társulás további ritkább, ill. természetvédelmi szempontból említést érdemlő elemei a Thalictrum aquilegiifolium, Epipactis helleborine, Epipactis sp., Neottia nidus-avis, Carpesium cernuum, Silene viridiflora. Üde erdőszegélyeiken, szegély közelében a Melissa officinalis, Veronica serpyllifolia ill. üdébb gyepek növényei is fellépnek Erigeron annuus, Hypericum perforatum, Eupatorium cannabinum, Cirsium vulgare. A leginkább természetszerű állományok a meredek oldalú (erdőműveléstől korábban megóvott) regressziós völgyek alján, néhány helyen a völgytalptól kissé távolabb maradtak fenn. Ez a K4b kategóriaként elkülönített, rendszerint a Fagus sylvatica dominanciájával (de leg-