Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

BAUER NORBERT & MÁRKUS ANDRÁS: A Törökkoppányi erdők és a Koppány-menti rétek Natura 2000 területek botanikai értékei

tölgyes és az erdőfelújításkor jelentősen jellegtelenített, de döntően őshonos fafajok alkotta erdők mellett, igen számottevő a tájidegen fafajok uralta „erdők" kiterjedése. A területen a leggyakoribb a Robinia pseudo-acacia, mely (1) önálló akácos foltokként (S1), (2) hibrid kategóriákként (R4*S1) értelmezendő rontott tölgyesekben, (3) tarvágások utáni spontán szukcesszióban egyaránt jelentős szereppel bíró, természetvédelmi szempontból káros, terhes fafaj. Állományaiban vagy nagyobb arányú elegyként való részvétele esetén a cserje- és gyepszint eljellegtelenedése általánosan jellemző. Értékes erdőterületeken való telepítése az élőhely-degradácíóért egyik leginkább felelős tevékenység. Telepítését itt is - mint országszerte - homogenizálódás, nitrofrekvens fajok dominanciája kíséri. Az „egyéb tájidegen lombos erdők" (S3) kategóriát képviselik a kisebb-nagyobb önálló foltként, vagy jelentősebb arányban elegyfaként telepített Quercus rubra, Juglans nigra, Castanea sativa, Platanus sp. előfordulások. A fenyő fajok közül elsősorban a Pinus nigra és a Pinus sylvestris telepítése jellemző (S4, R4xS4), de néhány ponton Picea abies, Larix decidua foltszerű, ill. elegyfaként történő telepítése is megfigyelhető (S5). A Törökkopányi-erdőkben az Ailanthus altissima spontán terjedése általános jellegű természetvédelmi probléma, a bálványfa szinte valamennyi erdőszegély, nyiladék, tarvágás, fiatal erdőfelújítás jellemző eleme. Néhány ponton nagyobb, összefüggő, telepített foltjai is előfordulnak. Az erdőszegélyeken, irtásokon, vadföldeken és egyéb bolygatott helyeken (szórók, erdészeti rakodóhelyek) gyakori özönnövények a Solidago gigantea, Asclepias syriaca, terjed a Phytolacca americana, de az Amorpha fruticosa, Galinsoga quadriradiata megjelenését is észleltük. Jelen tanulmányban a terület természetvédelmi szempontú egyszerűsített élőhelytérképét (1. ábra, a, b, c) mutatjuk be, mely az eredeti részletes térkép Á-NÉR kategóriáinak (vő. FEKETE et al. 1997) összevonásával készült. A megkülönböztetett kategóriák értelmezése: 1. Természetközeli gyepek: B és D Á-NÉR kategóriák, zömmel magassásosok és mocsárrétek (-757,5 ha); 2. Természetközeli erdők: a K és L kategóriák, gyertyános- és cseres-tölgyesek középkorú, vagy idősebb állományai, melyekben a tájidegen fafajok nem, vagy igen kis mennyiségben fordulnak elő (-8172 ha); 3. Cserjések, cserjésedő másodlagos gyepek, facsoportok: a P kategóriába sorolható élőhelyek (-583 ha); 4. Másodlagos és gyomos gyepek: az O kategóriákba sorolt gyepek (-199 ha); 5. Eljellegtelenített erdők: R kategóriákba tartozó éljél légtelenített (őshonos fafaj/ok dominálta, de egykorú, homogén szerkezetű, fajszegény) állományok, fiatal erdőfelújítások, tarvágások (-5838 ha); 6. Tájidegen erdők, az S kategóriákba sorolható erdők, elsősorban akácosok, ültetett erdei- és feketefenyvesek, helyenként vörös tölgy, vörösfenyő, lucfenyő, fekete dió, bálványfa, platán stb. ültetvények, ill. e tájidegen fajokat jelentős elegyarányban tartalmazó állományok (-8311 ha); 7. Mezőgazdasági területek: szántók és vadföldek (-892,5 ha); 8. Egyéb: Roncsterületek, vízfelület (-37 ha). Cseres-fö/gyese/f A meglévő középkorú, idősebb - gyepszintje alapján már természetszerűnek tekintett, de sokszor homogén egykorú, 1-3 fafajú - állományok alapján a terület cseres-tölgyeseire (Quercetum petraeae-cerris Soó 1963) vonatkozóan a következő fajkészlet rajzolódik ki: Lombkoronaszint: Quercus cerris, Q. petraea, Acer campestre, Tilia tomentosa, ritkábban Quercus robur, Ulmus minor, Acer platanoides, és szálanként gyertyános-tölgyes termőhelyekre jellemző fajok, továbbá kisebb arányban tájidegen fafajok (nagyobb részarányuk esetén nem tekinthető L2-nek). A cserjeszint igen változó, néhol hiányzik, másutt, egy-két faj uralma jellemző, ritkán heterogén összetételű. Jellemző a T/7/a tomentosa, Ligustrum vulgare, Acer campestre, Crataegus monogyna, Prunus spinosa, Cornus sanguinea, Acer platanoides, Ulmus minor, Rubus fruticosus agg., Rosa canina agg., ritkán a Cornus mas, Viburnum lantana, Rubus canescens, néhol szegélyeken a Sarothamnus scoparius. A gyepszint alapfajkészletét többnyire általánosan elterjedt cseres-tölgyes fajok adják, de sok helyen igen szegényes fajkészletet találunk. A terepbejárások alapján gyakori a Poa nemoralis, Dactylis polygama, Dactylis glomerata, Astragalus glycyphyllos, Melica uniflora, Euphorbia cyparissias, Clinopodium vulgare, Geum urbanum, Alliaria petiolata, Campanula persicifolia, Campanula rapunculoides, Galeopsis pubescens, Hypericum hirsutum, Glechoma hirsuta, Digitalis grandiflora, ritkább a Lathyrus niger, Lysimachia punctata, Silène viridiflora, Inula conyza, Solidago virga-aurea, Veronica chamaedrys, Veronica officinalis, Melittis carpatica, Viola alba. Itt-ott a xerotherm tölgyesekkel közös fajok is nagyobb szerephez jutnak: Sedum telephium subsp. maximum, Polygonatum odoratum, Polygonatum latifolium, Pulmonaria mollis, Vincetoxicum hirundinaria, Lithospermum purpureo-coeruleum, Anthericum ramosum, Silene nutans, Turritis glabra, Euphorbia epithymoides. A terület tölgyeseinek ritkább, természetvédelmi szempontból figyelmet érdemlő növényei a Thalictrum aquilegiiifolium, Cephalanthera longifolia, Iris variegata, Tamus communis, Lychnis coronaria. Jelenleg inkább az erdőszegélyeken, nyiladékokon megfigyelt (lokálisan ritka ill. szórványos) elemek a Lactuca quercina, Trifolium medium, Genista tinctoria subsp. elatior, Vicia tenuifolia, Dorycnium herbaceum, Ranunculus polyanthemos, Securigera varia, Geranium columbinum, Chamaecytisus supinus, Thalictrum minus, Campanula bononiensis, Achillea collina, Allium oleraceum, Allium scorodoprasum, Asparagus officinalis, Dianthus armeria, Melissa officinalis, Odontites rubra, Colchicum autumnale. Bolygatott helyeken, irtásokon a Calamagrostis epigeios, Eupatorium cannabinum, Erigeron annuus, Conyza canadensis, Physalis alkekengi, Clematis vitaiba, Fallopia convolvulus és inváziós fajok, mint Ailanthus altissima, Solidago gigantea, Robinia pseudo-acacia, Phytolacca americana jellemzőek.