Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

BAUER NORBERT & MÁRKUS ANDRÁS: A Törökkoppányi erdők és a Koppány-menti rétek Natura 2000 területek botanikai értékei

Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 51-61 Kaposvár, 2008 A Törökkoppányi erdők és a Koppány-menti rétek Natura 2000 területek botanikai értékei 1 BAUER NORBERT & 2 MÁRKUS ANDRÁS 1

MTM Növénytár, H-1476 Budapest, Pf. 222. Hungary, e-mail: bauer@bot.nhmus.hu 2

DDNPI, H - 7625 Pécs, Tettye tér 9., Hungary, e-mail: mandibandi@vipmail.hu BAUER, N. & MÁRKUS, A.: Botanical values of „Forest of Törökkoppány" and „Koppány Fields" Natura 2000 sites. Abstract: This study summarizes the most important botanical observations did along the habitat mapping process of the Törökkoppány Forest and Koppány Fields Natura 2000 sites. This article gives an overview of the botanical literature about the Külső-Somogy (Outer Somogy) and gives short description of the important habitats, plant associations at the plot, furthermore outlines the important nature conservational problems of the area. Beside these some plant species which are important from the viewpoint of floristics and plant geography are given with the observed locations and the according CEU codes. Keywords: Külső-Somogy, Praeillyricum, flora, vegetation, habitat Bevezetés Jelen dolgozatban a Törökkoppányi erdők (HUDD 20046; 1594 ha + 573 ha) és a Koppány-menti rétek (HUDD 20028; 323 ha) NATURA 2000 területek élőhely-térképezése során tett fontosabb botanikai megfigyeléseinket vázoljuk fel. Munkánkkal egy a botanikai szakirodalom számára alig ismert, de alaposabb kutatásokra érdemes területre szeretnénk felhívni a szakközönség figyelmét. A védett területek természetföldrajzi szempontból az érvényes tájbeosztás (MAROSI - SOMOGYI 1990) alapján a Dunántúli-dombság nagytáj ÉK-i részén, Külső-Somogy területén, Kelet-Külső-Somogy kistáj D-i részén helyezkednek el. PÉCSI (1981) tájbeosztása alapján a terület a „Kapós - Koppány-közti dombság" kistájhoz tartozik. Ajellegzetes dombvidéki táj felszínét nagyrészt negyedidőszaki, felső-pleisztocén lösz borítja, néhol a mélyebb, - patakos, eróziós - völgyek oldalában, erodált keskeny gerinceken harmadidőszaki, felső-pannon rétegek (kavics, agyagmárga) is felszínre bukkannak. A jelenleg kiegyenesített medrű, csatorna-jellegű Koppány-patak ártéri területeit holocén homokos, kavicsos, iszapos alluvium borítja, ill. helyenként tavi-mocsári üledékek halmozódtak fel (ÁDÁM 1981, CHIKÁN 2000, CHIKÁN - KÓKAI 2002). Külső-Somogy éghajlati adottságait tekintve (PÉCSI 1981) a Ny és D felől határos Belső-Somogynál és Zselicnél valamivel kontinentálisabb jellegű terület, de a florisztikai-növényföldrajzi beosztás szerint még a Praeillyricumhoz (Soó 1960) tartozik. E tájat a növényföldrajz Kaposense flórajárás néven különíti el, ennek területe jórészt azonos a természetföldrajzi értelemben vett Külső-Somoggyal. E területet már BOROS (1929) is „Pannonico-Praeillyricum" néven különíti el a délnyugatabbra fekvő belső-somogyi részektől. Kelet felé „csökkenő balkáni jelleg"-et Külső-Somogy átmenetiségét LEHMANN (1981) is kimutatja. Összehasonlítja a Dél-Dunántúl tájegységeit a Praeillyricumban jellemző előfordulású növényfajok alapján; Külső-Somogyból kevesebb ilyen taxont jelez (pl. Carpesium abrotanoides [?], Centaurea banatica, Genista ovata subsp. nervata, Helleborus odorus, Ruscus hypoglossum, Tilia argentea). A Dél-Dunántúl éghajlati, növényföldrajzi jellegét és megítélésének történeti vonatkozásait és a Praellyricum jellemző növénytársulásait - a Zselic erdőmonográfiája kapcsán - BORHIDI (1984) tárgyalja. Külső-Somogy területe, hazánk botanikai szempontból kevésbé feltárt tájegységei közé tartozik, melynek oka elsősorban az évszázadok óta nagy területeken jellemző mezőgazdasági hasznosításban keresendő. Az erdőterületek leginkább a változatos geomorfológiai adottságú - meredek lejtőkkel, völgyekkel tagolt - részterületeken maradtak fenn. Néhány nagyobb összefüggő erdőterület, melyek egyike a Törökkopány környéki erdőtömb, ugyan a mai napig megmaradt, a táj arculatát azonban a szántók és legelők határozzák meg. LEHMANN (1981) találóan „lösz-kultúr-területként" jellemzi a tájat. Külső-Somogy botanikai kutatása Kitaibel Pál baranyai útjával (1799) veszi kezdetét, a táj ÉK-i peremén (Siófok, Mezőkomárom) tett megfigyeléseivel (GOMBOCZ 1945). A szűkebb területen Kitaibel nem járt, legközelebb szlavóniai útja (1809) során, 1808. június 17-én Tamásit érintve jegyez fel néhány jellemző erdei növényt (vö. LŐKÖS 2001). BORBÁS (1900) flóraműve főként Külső-Somogy Balaton melléki területeiről közöl számos adatot. Törökkoppány, Somogyszil, Igal területéről konkrét florisztikai adatokkal FEKETE - BLATTNY (1913) munkájában néhány fafaj {Fagus sylvatica, Tilia tomentosa), BOROS (1936) írásában pedig a Dianthus armeria, Carpesium cernuum kapcsán találkozhatunk. Boros Ádám egyszer, 1930. augusztus 31-én járt Somogyacsán, Somogyszilen (BOROS 1930), kéziratos feljegyzései is mindössze néhány további edény es taxont rögzítenek (pl. Salvia glutinosa, Circaea lutetiana, Cucubalus baccifer). Külső-Somogy flórakutatásának legfontosabb mérföldköve HORVÁT (1943) flóraműve, mely korántsem teljes, mégis az első olyan dolgozat, mely a korábbi - részben szórvány - adatok szintézisén túl a tájegység csaknem teljes területéről közöl megfigyeléseket. Törökoppány, Koppányszántó, Somogyacsa térségéből műve 102 taxont említ, köztük jónéhány, a flóra alapvető vonásait tükröző, érdekes, saját megfigyeléssel: Actaea spicata, Anemone hepatica