Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)
GÉGER MELINDA: Egy művészcsalád hányattatásai a XX. században. A Vaszary család
tős színházi vállalkozó családjának, Wertheimeréknek tulajdonában volt, akik a zsidótörvények következtében 1941-ben kiszorultak a színházi életből. 66 Az új igazgatói pályázat benyújtására állítólag maga Wertheimer Elemér kérte meg Vaszaryt, akinek később ezt a szemére vetették. 67 Az 1920-as, 1930-as években a főváros színházi életét a válságok és a csődök jellemezték. A gazdasági válság megrendítette a közönséget, a mozi, majd a hangosfilm és a rádió gyors elterjedése megszüntette a színházak kivételezett helyzetét. A magánkézben levő színházépületekben különböző társulatok, vállalkozások váltották egymást. Műsorpolitikájukat egyértelműen a közönségigény határozta meg, ugyanis folyamatos telt ház nélkül elképzelhetetlen volt a talpon maradás. Üzleti vállalkozásokként kabaré, revü és varieté műsorok keveredtek egész estés színdarabokkal. A nézőszámért folyó versenyben az győzött, aki új, eredeti és vonzó árut kínált, vagyis aki a szórakoztató, lehetőleg zenés müveket részesítette előnyben, és elfogadta a sztárkultuszt. Vaszary János - alkalmazkodva a körülményekhez, - jó érzékkel tudta kiaknázni a sokirányú tehetségében rejlő erőt és a családi kapcsolatait is. Társulata megszervezésekor elsősorban a már ismert színészekre számított, de felkarolta a pályakezdő ifjú tehetségeket is. Általában felesége, Muráti Lili kapta a női főszerepeket; testvére, Vaszary Piroska az asszony- és anya-, illetve a komikai szerepeket; míg öccse, Gábor írta a színdarabokat. János maga számára tartotta fenn az előadások rendezését. (A Színház önálló működése alatt mindössze egy alkalommal engedte át e feladatot.) Az Andrássy színház eredeti profilján nem változtatott: hazai és külföldi vígjátékokból, bohózatokból és kabaréból állította össze a repertoárt. A színházi élet háborús években történő fellendülése kedvezett a könnyedebb műfajú előadásoknak, melyet jó szervezőkészséggel és tapasztalattal használt ki, és növelni tudta a bevételeket. Vaszary felismerte a háborús témában rejlő lehetőséget is. A színház történetének legnagyobb sikerét az Egy nap a világ c. darabjával aratta, melyben a világháború által szétdúlt emberi kapcsolatokat ábrázolta. 68 (15. ábra) Az általa vezetett intézmény a színházak között élénkülő versenyben, a körülmények ellenére talpon maradt, míg 1944 tavaszának háborús eseményei, a német megszállás és az egyre magasabbra szökő infláció véget nem vetett a színházi konjunktúrának. Az utolsó előadásra 1944. december 22-én került sor, majd a karácsonyi szünet után, a főváros ostroma miatt, végleg bezárta kapuit a színház. 69 A 6.020/1941. M. E. számú kormányrendelet arra kötelezte a budapesti színházépületek tulajdonosait, hogy színházukat annak a pályázónak engedjék át, aki a fővárostól a helyiségre színháznyitási engedélyt kapott. Cenner Mihály: Beszélgetés Muráti Lilivel. 1990. máj. 17. Országos Színháztörténeti Múzeum, HK 424, HK 425. Adarab bemutatója 1942. december 12-én volt Páger Antal és Muráti főszereplésével. Galgovics Tamás: Az Andrássy Színház. Magyar Színháztörténet, 1920-1949. 2008. július 1-én 13.00-kor: http://tbeck.beckground.hu/ szinhaz/htm/1 2.htm weboldalon. 15. ábra: Muráti Lili és Páger Antal az Egy nap a világ c. előadásban Vaszary sokoldalú tehetsége az akkoriban fellendülő magyar filmipar területén is megmutatkozott. Tapasztalatait a filmkészítésben nem csak a rendezésben, hanem forgatókönyvíróként és dramaturgként is kamatoztatta. 1937 és 1943 között sikeres vígjátékaiból, forgatókönyveiből nyolc filmet forgatott - köztük volt az Egy nap a világ-ot is. A Vaszary által írt, rendezett színművek és filmek állandó főszereplője volt felesége, Muráti Lili volt. Muráti Lili színésznő (Nagyvárad, 1912/1914. július 22 -Madrid 2003. április 16.) 70 Muráti Rákosi Szidi színésziskolájában tanult Tolnay Klárival, Mezey Máriával és Turay Idával egyidőben. Tehetségét Bárdos Artúr fedezte fel, aki egy lebetegedett színész helyére keresett beugró színésznőt: Zilahy Lajos Tűzmadarában debütált Budapesten 16 éves korában. A harmincas évektől jelentős sikereket ért el a magyar színpadokon és filmekben. Az 1935-ben forgatott Csúnya lány c. filmben játszotta első főszerepét. Születésének pontos dátuma ismeretlen. Szabó G. László: Magával vitte minden titkát. Új Szó, Szlovákiai magyar napilap, 2003. 04. 23. 7. ; Magyar Színházművészeti Lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest, 1994;