Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

GÉGER MELINDA: Egy művészcsalád hányattatásai a XX. században. A Vaszary család

csak szúrós tekintetét járatta körbe. ... Miért nem vegyül a többiek közé, miért tesz úgy, mintha felettünk állna? ...Valami csodabogár lehet, állapítottam meg.. Vörösesszőke haja, átható tekintete, fürkésző magatartása különösen hatott. Láttam, őt sem érdekelte a társaság, csak ült szótlanul, elgondolkodva az öreg Radies bácsi mellett."

42 Maliász Margit művelt, intelligens társ, aki szívvel lélekkel a festő mellett állt nehéz éveiben is. Két gyermekük született: Éva és Nóra. A család hosszú időn keresztül jobbára Gadányi Jenő tanári fizetéséből élt: a festő a fővárosi iparostanonc iskolában kapott tanári állást. Szűkös anyagi helyzetükön a Gadányi család alkalomszerű segítsége jelentett némi könnyítést. (9. ábra) A20-30-as években Gadányi szoros kapcsolatot alakított ki a magyar művészet progresszív képviselőivel. Kezdetben Kernstok köre és a „Nyolcak", majd Kassák folyóirata, a „Ma" köré csoportosuló konstruktív festők képezik baráti körét. Különösen szoros kapcsolat fűzi Kassák Lajoshoz, Vedres Márkhoz és Kállai Ernőhöz. 1929-től Drégelypalánkon töltötték a nyarakat, ahol a Gadányi szülők családi házat vettek: a vidék motívumai megjelentek képein is. Mivel szerette a környezetváltozást, családjával viszonylag gyakran költöztek egyik helyről a másikra: a Böszörményi úton, majd a háború alatt az Orbánhegyi úton béreltek lakást. Gadányit a háború alatt hadnagyként többször behívták rövidebb időre katonai szolgálatra. A háború zaklatott éveiben - ha tehette - a munkába menekült. Drégelypalánk nyugodtabb körülményei enyhülést nyújtottak maga és családja számára. A háború után a Művészeti Tanács támogatásával Békásmegyeren kaptak házat: 1946-53 között - élete egyik legtermékenyebb korszakában - ez a falusi környezet ihlette a festő monumentális alakjait és tájképlátomásait. A falusias, vidéki környezet „kolostori magányosságában" festett vagy tevékenykedett a házat körülvevő kertben. A második világháború utáni szabadabb, optimizmustól duzzadó szellemi légkörben rövid ideig úgy tűnt, Gadányi művészete elismerést nyer: 1946. október 4-én az Iparművészeti Főiskolán kapott tanári állást. A progresszív művészek egyik tagjaként csatlakozott az Európai Iskola művészcsoporthoz. 1947-ben a Művészboltban legújabb grafikáiból, 1948-ban az Ernst Múzeumban nyílt kiállítása. A jövő bíztatónak látszott, kiállításainak pozitív visszhangja volt. Pályájának alakulását azonban kettétörte a kommunista hatalomátvételt követő új, dogmatikus művészetpolitika. Mint „átkos nyugati formalistát", állásából egyik napról a másikra elbocsátották. Békásmegyeren és Óbudán ajánlottak számára általános iskolai rajzoktatói beosztást. Három hónapos gyötrő tépelődés után nyugdíjazását kérte. A főiskolai tanári állás elvesztése után a következő újabb csapásként kellett megélnie az újonnan szerveződő művészeti életből történő kitaszítottságot. A Képzőművészek Szövetsége, mint „nyugati orientációjú, dekadens festőt" nem vette fel tagjai közé, Gadányi Jenöné i.m. 7. o. 9. ábra: Gadányi Jenőné Mailász Margit és megszűnt számára a kiállításon való szereplés lehetősége is. „Minden erőmmel ellenálltam a szennyes áradat sodrának, és elindultam a magamba fordulás hét évig tartó, tövisekkel, szakadékokkal terhes útján" - írta naplójában.

43 Az 50-es évek kitaszítottságában a súlyos megélhetési gondokkal küszködött a család: a művész Gádor István keramikus műhelyében órabérért agyagvázák festésére kényszerült. 1953 nyarán visszaköltözött családjával Budapestre. A Bartók Béla úton, budai műtermében a munkába feledkezett. Bensőségesebb kapcsolat csupán néhány festőbarátjához, Bene Gézához, Márffy Ödönhöz, Vaszkó Erzsébethez fűzte. A művészetpolitikában 1956 után lezajló olvadás hozza meg művészete számára az elismerést: elsőként a 1957-es Tavaszi Tárlaton mutathatta be műveit, majd némi kárpótlást jelentett az 1957-es műcsarnoki, illetve 1958-as kiállítása a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. Gadányi az 50-es évek második felében már sokat betegeskedett: művészetének újrafelfedezését így nem sokáig élvezhette: 1960. február 29-én hunyt el. II. A Vaszary család és a színház Míg a Gadányi család életében a képzőművészet, három unokatestvére életében a színház és az ahhoz kapcsolódó művészeti műfajok váltak meghatározó tényezővé. Vaszary Mihály harmadik gyermekének csaidézi: Gadányi Jenőné, 242.0.